Kiemelt kategóriák
» Anyák napja
» Család
» Gyerek
» Szeretet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Drága Csalódás!
Vendégszeretetem sosem volt irántad, de te mégis sokszor megleptél már.
Próbáltalak noszogatni, jelezni, hogy ideje menned,
De a kijárat előtt mindig megfordultál.
Most, hogy újra érzem távozni készülsz,
Arra kérlek engem örökre békén hagyjál.
Szenvedtem már te miattad eleget,
Jöjjön végre a boldogság helyetted!
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
Van úgy, hogy az álmunk nem teljesül. Olyankor helyette új álmunk lesz, amiért jobban küzdünk. Meglehet, hogy ez az álom sem teljesül, de mindig jön új és új álom. S mind közül csak az egyik az igazi, ami teljesül, amiért valóban megteszünk mindent.
Őszintén hiszem, egyszer rá fogsz jönni, hogy nagy hibát követtél el és bánni fogod, hogy így döntöttél és eldobtál mindent, mert tudom, hogy senki sem fog úgy megbecsülni, úgy szeretni, úgy tisztelni, úgy a tenyerén hordozni és megadni mindent, ahogyan azt Én tettem Érted…
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


...a szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.
A magány rossz tanácsadó! Olyan emberhez ragaszkodsz, aki normál esetben ízlésvilágodon kívül esik, csak most éppen Ő is magányos mint Te. Melegséget lehelsz belé, holott hideg mint a jég, a levegő is megdermed körülötte, érzed,tudod, de másra fogod, hogy fáradt, beteg, hosszú volt az út....... Felruházod jó tulajdonságokkal, bájjal, romantikával.....a francokat, kiégett, magányos, öntörvényű, -de ezt Ő nem látja be, sőt sármosnak, férfiideálnak képzeli magát, és ha jön egy fiatalabb és csinosabb nő, már lépett is - csak Te akarod jónak látni, mert erre vágysz, mert félsz, hogy mi lesz ha Ő sem lesz! Félsz a magánytól! Egy idő után rájössz, tévedtél, a lelkeddel fogod megérezni azt, hogy amit a szíved tesz, az rossz! Tisztulni fog a köd.....hidd el, jobb egyedül, tél után is a tavasz jön. A kopasz fákon újra lesz levél s virág. A Te szíved is újat talál, olyat aki nálad otthonra talál! Addig is erősítsd meg a lelked, örülj minden napnak, lásd meg a szépet egy virágban vagy egy dalban......
Ez csak mese, ez csak álom.
A herceg nem jön, mostmár látom.
a fehér ló is csak mese,
s hogy mi az igaz?
Talán Te se.
Ugyanis az az igazság, hogy öl nem létezik. Gondolj bele! Megvan, amikor ülsz, de nincs meg, ha felállsz. Na és vajon hová tűnik? Nem tűnik sehová! Vagyis soha nem is volt! Tehát az öl csak illúzió...
Néha elegem van a világból, akkor úgy eltűnnék belőle,
Olyankor úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre.
Eltűnnék végre, beleolvadva az alkonyodó égbe,
Hogy aztán rám boruljon a halál koromfekete sötétje

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom