Jön

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Jön

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Tudjátok, az idő is egy szoros, pont olyan, mint ami a szigetek meg a kontinens között húzódik, de az egyetlen komp, ami át tud kelni rajta, az emlékezet, és az olyan, mint egy kísértethajó - ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, egy idő után el is fog.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, hogy minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk sajnos ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.

Talmud

Létezik a világon egy csodálatos világfa, melyet csak az képes megtalálni, akit megérintett a gonoszság szele, de mégis jámbor tudott maradni és nem ragadott magával a harag kegyetlen ereje. Ennek a fának a gyökerei behálózzák az egész bolygót, törzse vastagabb, minthogy azt el tudnánk képzelni, ágai háromfelé hajlanak el, de egyiknek sem látni a végét. Úgy tartják, hogy ezen ágak egyikén ott vár ránk az, akire mindennél jobban vágyunk, és ha egyszer valaki fel tud mászni erre a fára, soha többé nem akar majd eljönni onnét, mert akkor eljön számára az örök boldogság. De én nem hiszek az efféle tündérmesében...

Talmud

Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat, otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

Talmud

... de most csend lett, csak a harang simogató szárnyalása lengett a levegőben, s a három embernek kimondhatatlan, leírhatatlan békesség szállt a szívére.
És ebben a döbbent csendben most már nem lehetett tudni, hogy honnan jön a harangszó, mert ott volt mindenütt, mint a szél orgonája az erdők felett, ott volt a kunyhóban és a havas berekben, hómezőkön, kívül és belül, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt - talán kezdettől fogva, mint a jóság, simogató örök vágya, hogy elmúljon, a mi harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú ás a fájdalom üszkei felett... ne szálljon sehol a világon.
És nem lehetett mozdulni ebben a csendben, ami elment, és visszajött mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha, mint egy táj, amelyben csak távoli mezők vannak, és méhdongás, mint egy ünnep, amelynek nincs kezdete és nincs vége, mint a csillagos éjszaka, amelyben ott van már a hajnal, mint a fészek, amelyből holnap biztosan kirepülnek a fiókák; amiben nincs más, csak Szeretet...

Talmud

Állt a fiú a vízparton, és úgy érezte, mindenben benne van minden, s ez a minden az idő, amely kibontja és elrakja az évszakok pelenkáit, virágos ruháját, lucskos rongyait és havas bundáját. De mindig megvan minden a végtelenség öreg sublótjában, nem pusztul el semmi, csak vár ás jön, vár ás megy, amíg csak ki nem hűl a föld, vagy még azután is, mert el nem veszhetik semmi, csak megváltozik.

Talmud

Időnként annyi kérdés zakatol a fejemben..vajon jól tettem ezt vagy azt,vajon jó ember vagyok-e, vajon szeretnek-e az emberek? De aztán mindig arra gondolok hogy ezekre a kérdéseinkre a mindennapok válaszolnak..az események sorozata, a tettek következménye...az hogy mennyi baráttal és mennyi ellenséggel rendelkezel...minden adott minden előttünk van..a kérdés csak az hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy kellő nagyságúra kinyissuk a szemünk és szembesüljünk a válaszokkal..ahogy mondani szokták..ne csak nézz, láss is!

Talmud

Szép volt ez a délelőtt, bár nem volt vidám. Olyan volt, mintha már emléknek született volna, a múló gondolatok puha földjébe, amelyből időnként majd előjön, és újra kivirágzik.

Talmud