Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha egy nő annyira nem bízik meg benned, hogy már ne tudj neki hazudni, akkor az már nem az igazi!
Talmud
A barátod vagyok, aki ugyan láthatatlan a számodra, de mindig ott van melletted, és kíséri, vigyázza a lépéseidet. Érezd, hogy bármikor hívhatsz, én ott vagyok, hogy segítsek. Csodákat ugyan nem fogok véghezvinni neked, de ÉN VAGYOK A FÉNY benne, amely maga a csoda, amely minden dolog véghezvitelére képes.
Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.
Minden éjjel átélem újra a tegnapot, minden percét, hogy nem lehet rosszabb a mánál, a vártnál.. mondd, te mit látsz bennem? A világban? a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan, és elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban.
- Nem a szavakon múlik, professzor - felelte lassan - mit ér magának, ha azt mondom, hogy nem? Vagy ha azt mondom, hogy igen? Azon múlik mindig, hogy mit értünk a szavak alatt. Az utóbbi években a fogalmak összezavarodtak egészen és az ember nem mer hozzányúlni a szavakhoz, mert nem biztos benne többé, hogy tulajdonképpen mit takarnak...
-Ha tényleg találkozunk még, akkor Te is tudod, hogy vége lesz.
-Minek lesz vége?
-Az eddigi életünknek.
-Figyelj, felszoktam lépni egy pubban…
-Ne-ne-ne… ne mondd el, ha pont arra a helyre sétálok be, abba a városba, akkor biztosak lehetünk benne, ha nem akkor ez a csók úgy marad meg, mint a legtökéletesebb csók, amit két idegen alkotott, és egész életünkben őrizzük az emlékét.
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.
Mert halálos erő vagy, hazám, mely nem bocsát el. Minden te vagy, minden benned van. Megadom magam.
Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék,
Teérted és miattam, kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorog még.
...a legfőképpen azonban a várt viszontlátás ez életöröm általános érzésében folyt össze benne. Ez az érzés olyan erős volt, hogy akaratlan elmosolyodott.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló