Idézetek
Szerzők
Idézet beküldése
Szófelhő
Felhasználók
Fórum
Kiemelt kategóriák
»
»
Szerelmes SMS
»
Születésnap
»
Élet
Idézet beágyazása
BeállÃtás
kezdőlapnak
Facebook
csoport
iGoogle
modul
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Idézet beágyazása weboldalára »
Szófelhő
/
Arra
RENDEZÉS:
« ElsÅ‘ oldal
...
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
...
of
27
Utolsó oldal »
1
2
3
4
5
Azt kÃvántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelÅ‘tt ezt hogy
értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesÃteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak,
amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem,
éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme.
Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban
maradjon.
„Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól
a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok,
mint egy nyomat a papÃron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszÃtették, és beletapostam a fékbe,
mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amÃg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat
a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott.
talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni -
vissza tudok majd emlékezni
arra
a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha
lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy
annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint
amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd Ãgy fogom látni.De mi van
akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és
visszafordÃthatatlan?Szorosan összeszorÃtottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam
kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen Ãgéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az
ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem.
A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már
teljesen felismerhetetlen lettem. Még kÃvülrÅ‘l is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen
fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a
sápadt bÅ‘römhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpÃrnak is. De
nem voltam szép, és valószÃnűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna?
Ez Å‘rültség. Ez egy olyan Ãgéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy Ãgéret, ami abban a
pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az
élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az
Ãgéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan Ãgérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg
is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a
vakmerőséget, és
arra
sem hogy ne legyek ostoba.
Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy
reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben
lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele
volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam
a kÃnzó emlékektÅ‘l. vakmerÅ‘nek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami
nekem van. de azt kÃvántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha
nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
1
2
3
4
5
A mai a nap, amikor kezdődik az életem.Ma világpolgárrá váltam. Ma felnőtt lettem. Ma felelőssé váltam másokért is, nem csak saját magamért és a szüleimért. Többért lettem felelős,
mint a jegyeimért.Ma felelÅ‘s lettem a világért, a jövőért; minden lehetségesért, amit az életem kÃnálhat. A feladatom kiállni nyitottan, határozottan és készen. Hogy mire? Nem tudom.Bármire.Mindenre.Az életre, a szerelemre. Vállalni a felelÅ‘sséget, élni a lehetÅ‘ségekkel.Ma, barátaim, életek kezdÅ‘dnek.
Error connecting to mysql