|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom És száz cserép közt sebzett szívvel állsz tétován. Ha rád zuhan egy zord világ, hogy bírnád el gyönge vállal? Átkozódhatsz senki nem felel, de érzed: menni kell. A kérdés csak az: Az árnyékod hogy lépjem át? A múlttól búcsút hogy vegyek? Hogy törjek szét egy glóriát? Miért bánt a lelkiismeret? Hogy száll az ember, ha földrerántja önmagát? És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át? | |||
|
|
|||
