|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve... Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. | |||
|
|
|||
