|
|
|
|---|---|
 |
|
| "Mert mindent könyvek borítottak itt, ez csak természetes, mennyezetig a roskadozó polcokat, a székeket, a ládákat, az asztalokat, a padlót egészen a sarkokig, rejtett zugokig. És kis halmok - könyvhalmok! - álltak a vécében, a tévé tetején, alul a ruhásszekrényben is, vastag, karcsú, poros, fényes fedelű, régi meg új könyvek... rútak és gyönyörűségesek, de egy dologban mind hasonlított: a legszürkébb napokon is képesek voltak elűzni akármi unalmat, és Meggie tudta ezt, és szerette őket érte, hát annyi baj legyen, hogy olykor kis híján hasra is esett bennük az ember." | ||||
| ||||
