|
|
|
|---|---|
 |
|
| Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma. Az örömöt én is csak növelni jöttem. Mint megannyian előttem, s mögöttem. Az életről szólnak e napok, De életvizet sajnak sehol sem kapok. Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal, Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal. Ennek tehát illata nincsen, De tiszta szívvel adom, ez minden. Versem végéről nem feledhetem a kérdést, De ide az bizony nem érdemel helyet. Így hát külön teszem fel: Szabad-e locsolni? | ||||
| ||||
