|
|
|
|---|---|
 |
|
| „Már megint a nélkül mentél el néhány napra vagy hétre, hogy nem tudtam veled átgondoltan megbeszélni mindent, amitől végre nyugodt lehetnék. Hányszor hallottam ismét tőled:
- Jaj, anya, ne most beszéljük meg! Így persze újra tele vagyok aggodalommal, mert azt gondolom, nem mondtam el neked mindent, amit szerettem volna, amit el kellett volna mondanom. Emlékszel, amikor beköltöztél a versenyre? Előtte örökösen az járt az eszemben, mi mindenről kellene még szót váltanunk. A hétköznapokban, az örökös rohanás mellett is jut idő arra, hogy mindent megbeszéljünk. Akkor azonban az éreztem, maradtak dolgok, amiket nem tanultál még meg, ezért bent a házban bajba kerülhetsz. Aztán pillanatok alatt elszálltak az itthon töltött napok. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni veled, de ezek a próbálkozások szinte soha nem jártak sikerrel. Arra gondoltam, le kellene írnom neked a fontos dolgokat, s majd a házban előveszed, ha szükségét érzed. Csak azért nem írtam le mégsem, mert sejtettem, hogy sem időd, sem lelki békéd nem lesz az általam leírtak olvasgatásához. Azt remélem egyszer elolvasod ezt a könyvet.” | ||||
| ||||
