|
|
|
|---|---|
 |
|
| Írom a versem, mit nem lát senki,
Sír a lelkem, mit nem hall senki. Nem értem a világot, s az embereket, Rosszat tesznek, mégis nevetnek. Igazságtalan a világ, rosszak az emberek. Ezt ki érti meg?! Csak egy gyerek vagyok az álnok világban, S a versem is csak porszem egy üres pohárban. | |||
|
|
|||
