|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom. Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. Addig amíg szól a dal, az én szívemben, addig gondolatban szárnyalok a fellegekben. Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben, soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem, mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell. | |||
|
|
|||
