|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az ember mindent elfeled
Élni, hazudni, halni, adni, De csók-kérő daganata A sírban sem fog lelohadni. Drágám, az évek és napok, Hidd el,nem lesznek sose szebbek: Holnap s mindig az emberek Ölnek, szülnek és temetnek. Valahogyan, valahogyan Ezt kellene feledni máma. Ez a kicsi kis feledés: Ez az emberek boldogsága! | |||
|
|
|||
