|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Cabed Naeramarth vize harsogva zubogott, ám ő nem hallott semmit, és nem látott semmit, és nem érzett semmit, mert a szíve olyan lett, akár a kő. Ám a hideg szél csípős esőt vert az arcába, s ő magához tért, s harag gyúlt benne, legyőzve a józan észt, s elfogta a vágy, hogy bosszút álljon mindazért, ami őt meg a családját érte, s fájdalmában vádolt mindenkit, akinek csak dolga akadt velük... És megfordult, s kiment az Ezer Barlangból, s aki látta, mind meghátrált arca elől, és senki nem próbálta visszatartani, és senki nem tudta, hová megy. Ám azt beszélik, hogy Húrin ezután már nem akart élni, mert nem volt többé sem célja, sem vágya, s hogy a nyugati tengerbe vetette magát; s ilyen halált halt a legnagyobb harcos a halandó emberek közül. | |||
|
|
|||
