|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én Olyan volt mint szerelmem éppen S egy pillantást vetett felém Szememre nehezült a szégyen Követtem a csibészgyerek Fütyült a kezét zsebre vágva Úgy jártunk utcát és teret A megnyílt Vörös Óceánba Mint Fáraó s a héberek... E szerencsés királyokon Tűnődtem mikor álszerelmem S az akit szeretek nagyon Összeütköztek mind a ketten Hűtelen árnyak bánatom Bánat melyen a pokol állott Feledés ege nyiss utat Eltűrnék szívesen haláluk Eladnák érte árnyukat Földi szegény hires királyok... Hajóztunk már eleget eddig Te szép hajóm emlékezet Rossz ihatatlan vizek közt itt Csavarogtunk-e eleget Szép hajnaltól szomorú estig Hamis szerelmem ég veled S eltűnsz már keveredve véle Te is kit elvesztettelek Németországban most egy éve S akit már látnom nem lehet... | |||
|
|
|||
