A magány rossz tanácsadó! Olyan emberhez ragaszkodsz, aki normál esetben ízlésvilágodon kívül esik, csak most éppen Ő is magányos mint Te. Melegséget lehelsz belé, holott hideg mint a jég, a levegő is megdermed körülötte, érzed,tudod, de másra fogod, hogy fáradt, beteg, hosszú volt az út....... Felruházod jó tulajdonságokkal, bájjal, romantikával.....a francokat, kiégett, magányos, öntörvényű, -de ezt Ő nem látja be, sőt sármosnak, férfiideálnak képzeli magát, és ha jön egy fiatalabb és csinosabb nő, már lépett is - csak Te akarod jónak látni, mert erre vágysz, mert félsz, hogy mi lesz ha Ő sem lesz! Félsz a magánytól! Egy idő után rájössz, tévedtél, a lelkeddel fogod megérezni azt, hogy amit a szíved tesz, az rossz! Tisztulni fog a köd.....hidd el, jobb egyedül, tél után is a tavasz jön. A kopasz fákon újra lesz levél s virág. A Te szíved is újat talál, olyat aki nálad otthonra talál! Addig is erősítsd meg a lelked, örülj minden napnak, lásd meg a szépet egy virágban vagy egy dalban......
|
