Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nevess hisz így szeretlek.Vidámnak és kedvesnek lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni, de könnyebb elviselni, ha rád majd így emlékezem.
Titokban sírhatsz, egy kicsit még. Na jól van most már ennyi elég!
Talmud
Még mindig, valahányszor csak megszólal a telefon, végigfut rajtam az üde villanyütés, mintha a csörömpölés mögött tisztán és értelmesen megszólalna végre a Hang, melyre eszméletem első villanása óta várok - a Hang, amely végre megmondja, elhív, útbaigazít, s rögtön egyszerűbb és értelmesebb lesz minden. De mindeddig téves vagy fölösleges volt minden kapcsolás. Valami tökéletlen még: a találmány vagy a hozzá való élet.
A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.
Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.
Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakánk mit ért neked?
Ahogyan senkit,úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.
Fáj még a szó, fájnak a percek az évek, a szívemet nyomja mikor a múltba nézek. Könnyeim hullnak, a párnára borulva sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, szépen lassan eltűnnek a képek. Sebeim maradnak nyitva a világnak példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.
Mióta elhagytál azóta szívem száll. Célba nem talál csak várva vár. Fáj még a szó mit egykor mondtál, hogy szeretsz, de mégis elhagytál. A pillanat hevében hullnak a könnyeim, sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek. Jó volt veled hidd el, de már nincsenek érzések.
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Mindig számíts kevesebbre ,mint amit igazán szeretnél és akkor kellemes csalódás fog érni.
Imába foglalom neved s megkérem az égieket: Ne hagyj el engemet!
Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló