| „Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük Å‘ket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbÃzható kéz válogatja szét Å‘ket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.” |
