Mely

Kiemelt kategóriák

» Anyák napja

» Család

» Gyerek

» Szeretet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Mely

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

A remény az, amely a magasba emel, majd a földhöz csap.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Csak néhány buta szó! Egy meggondolatlan lépés és ki éveken át voltál te nekem, most szertefoszlik, mint egy homokvár a vihar után. Mégis tudom, egyetlen szó, mely nem ostoba és meggondolatlan elég lenne, hogy újra mellettem legyél. Mert barát vagy, a legjobb és mindig, bármi legyen is a szívemben élsz!

Sohasem tudhatod, hogy kit szánt neked a Sors,
és hogy ki az, akinek rendeltettél.
S ez a személy akkor bukkan föl,
amikor nem is gondolnád.
/Senna Hikari Kaien/

Ezek már csak áthúzott sorok a naplómba,
Mikor szeretettel gondolok azokra a napokra.
Mikor még szépnek láttam az életet,
S nem sírtam el magam mikor gondolatom feléd tévedt.
Ha sírtam is, csak örömkönnyek voltam azok,
Mert tudtam én neked fontos vagyok.
Aztán teltek múltak a napok,
S már nem örömkönnyek voltak azok.
A magány könnyei, mert Te azzá tettél,
Mert valaki mást jobban szerettél.
Kinek nevét szívesebben ejted,
Kinek száját csókolni jobban mered.
Mert ő fontosabb lett Neked,
S már nem érdekelt mi van velem.
Csak egyet nem értek, és kérlek erre válaszolj!
Ő miért volt jobb, miért őt szeretted jobban?!
Tán ha rá gondoltál szíved nagyobbat dobbant?!
De hát már mindegy, feleslegesek a sorok,
Felesleges minden szó, melyet mondani akarok.

Láttam már szépet és csúnyát!
Láttam már gonoszt és kedvest!
Láttam már halált és születést!
Éltem már át tragédiát és boldogságot!
Éltem már át utálatot és szeretetet!
Éltem már át bánatot és örömöt!
Ritkán láttam örömödet, boldogságodat!
Ritkán éltem át szereteted és szépségedet!
Hisz elmentél távol tőlem a szigetország mélyébe!

Hull a könnyem, mely nem kell senkinek, eddig én is így voltam, s most kellek magának az Istennek.

Tudom, hogy itt vagy valahol közel,

s csak azt várom már, hogy mikor jössz el?!

Itt vagy a dalban, mely szívem tépi szét,

s a fuvallatban, mely hangom viszi feléd!

Felugrok, s rohanok a nagy világban,

nem tudom merre visz majd a lábam...

Ott járok, hol még sosem jártam,

az érzelmek kusza labirintusában.

Futok, rohanok, nem látva a célt,

majd földre rogyok, úgy érzem, nincs remény,

s mikor könnyekbe borít a mély csüggedés,

felnézek, s látom, hogy TE ott jössz felém!!!

Ez az utolsó nap, az utolsó lap, melyre azt írtam még az első nap: meghalok ha messze vagy. De kitartó vagyok, és bírni fogom mert tudom, neked ez az egy hét nagyon jó. Ez a legkoszosabb lapom, melyre a legszebben írok, de egyre nehezebben megy, mert rád gondolok. Éjjel nappal rád gondolok, és persze azon gondolkodom mit mondanék akkor ha azt mondanád sajnálom,igazad volt.

Ha itt lennél velem, én elmondanám neked, mennyire szeretlek! De nem vagy itt, ezért magamba fojtom, és erre a lapra neked leírom. Álmomból felébredve a párnára borulok, szemeim könnyesek és csak annyit kérdezek: Mért most hagyott el ? Ez nagyon rossz nekem. Ha egyet kívánhatnék, téged kérnélek, de ez egy játék mely nekem nem jön össze. Ha szeretnél, most itt lennél velem, nem valaki másnál járnál, távol tőlem. Utolsó szavam legyél nagyon boldog, de gondolj néha arra ki e verset írta, s ki a szívét örökre neked adta.

Meghalni,mint élni melyik a könnyebb?-Én
az életet választottam,mégis milyen nehéz?
Tanultam,hogy élni tudjak,de nem ment.
Megaláztak és mégis felálltam,
de szembeszállni nem tudtam.
Földbe tiportak és lent maradtam,
felállni már nem tudtam
így meghaltam.Míg a halálon töprengtem,
rájöttem,hogy a halál
békés és könnyű,de az élet nehezebb.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló