|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ezek már csak áthúzott sorok a naplómba,
Mikor szeretettel gondolok azokra a napokra. Mikor még szépnek láttam az életet, S nem sírtam el magam mikor gondolatom feléd tévedt. Ha sírtam is, csak örömkönnyek voltam azok, Mert tudtam én neked fontos vagyok. Aztán teltek múltak a napok, S már nem örömkönnyek voltak azok. A magány könnyei, mert Te azzá tettél, Mert valaki mást jobban szerettél. Kinek nevét szívesebben ejted, Kinek száját csókolni jobban mered. Mert ő fontosabb lett Neked, S már nem érdekelt mi van velem. Csak egyet nem értek, és kérlek erre válaszolj! Ő miért volt jobb, miért őt szeretted jobban?! Tán ha rá gondoltál szíved nagyobbat dobbant?! De hát már mindegy, feleslegesek a sorok, Felesleges minden szó, melyet mondani akarok. | |||
|
|
|||
