Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A dubstep tipikusan az a zenei műfaj, amelynek a beat-jeitől gyermekkoromban megijedtem volna.
Mint az érzés, amely magában tartja a gondolatot, és nem múlik el soha, de soha...
Vannak érzések melyekről beszélni nehéz, melyek a világ számára titkot relytenek.Érzések melyeket csak mindaddig tudhatunk magunkénak amíg bele nem nézünk annak szemébe aki iránt tápláljuk azokat. Bármilyen érzések is ezek, jók vagy rosszak, kedvesek vagy gonoszak. Az ember tekintete/szeme olyan akár egy tükör, s ez a tükör megmutatja mi rejlik legbelül. Fegyver is lehetne.. pont emiatt,elárulhat bennünket vagy épp megvédhet.
Szívem dobban, könnycsepp csorran- léptem nehéz,mégis..lelkem, menni kész. Szívemet gúzsba kötötték s úgy érzem láncra is verték... mint minden rabnak, álmom a szabadság, a napfény, melyet oly rég éreztem bőrömön. A súlya, mely oly nehéz, s az érzés ami eltölt.. olyannyira elviselhetetlen, mintha nehezékként egy mázsás vasgolyóval díjjazták volna tettem...
Minden szerelmet, szenvedélyt lihegett,
A harmatcsepp a fenyők tűhegyén,
Egy vad, mámoros orgia megérintett,
A rét harmatos gyepszőnyegén.

Itt minden szeretkezett mindennel,
Az illatok, a hangok, a fények,
Egy örök mély beteljesüléssel,
Itt minden eggyé vált, a test és a lélek.
Hogy minden fény, mi még nem vakít,
Mit a szem még elvisel,
A tűleveleken átszűrődik,
Az illatos füvet simogatja érzékeivel.

S tündérek fogják és fonják
Az álmok, a hangok, a fények fonalát,
Táncuk nyomán zöldebb a fű,
Mosolyuktól még mélyebb,
Még érzékibb ez a Székely világ.
Harapnád számat,
Mely utolsó leheletével Téged ölel.
Vágyod önmagadat,
Mi bennem újra életre kel.

S tudod, hogy akarlak,
Alázattal, tisztán, szerelmesen,
Tudod, hogy mindig hallak,
Hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen.

Csak néha a fásultság,
Mely a fához szegezi életemet,
Legyűr, eluralja
Rajtam a félelmeket.

De végtelen a lelkem,
Letépi magát mindig a keresztről,
Szabadnak születtem!
Ősi földön, büszke gyökerekből!
Mi a barát? Egy azon lélek, amely két testben lakik.
Az emberölés mindennapos foglalatossággá vált számunkra. Nem volt olyan fegyver, amelynek ne lettünk volna szakértő forgatói. A fojtóhuroktól a géppuskán át az ágyúig minden gyilkoló eszköz ismerős volt számunkra, de a puszta kezünkkel is ki tudtuk oltani egy ember életét. Egy jól elhelyezett ütés a tenyér élével, és kész. Huszonévesekként öregebbek voltunk, mint hetvenéves nagyapáink. Többet tudtunk az életről és a halálról, mint bárki más. Soha nem mentünk el úgy egy halott mellett, hogy ne eresztettünk volna golyót a fejébe. Nem léptünk be úgy idegen házba, hogy ne dobtunk volna be előtte egy kézigránátot. Nem voltak illúzióink, és tudtuk, hogy többé nem is lesznek. Soha többé. Már semmi nem lepett meg minket. Túl sok lelki megrázkódtatás ért már bennünket. Az érzelmi életünket tönkrezúzták a tüzérségi támadások, az állandó csapdák. Már a nemi erőszakot is mulatságosnak találtuk. Különösen akkor, ha egy egész század jutott egy nőre. Ha valamire szükségünk volt, elvettük. Nem volt elfecsérelni való időnk. A halál a közelünkben ólálkodott.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló