Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egyszer szeretnék írni egy könyvet, amiben nem lesz semmi más, csak térképek meg szállodacímek, és a többi lap üresen marad: az embereknek maguknak kell megírniuk saját útikönyvüket, maguknak kell felfedezniük az éttermeket, a műemlékeket és azokat a csodálatos dolgokat, amelyek minden városban megvannak, de amelyekről soha nem beszél senki, mert "a történelem, amit meséltek nekünk" , nem szólt róluk a "kötelező látogatások" fejezetben.
Arról van szó - folytatta Mari -, hogy tegnap éjjel hallottam, ahogy egy nő zongorázott. Csodálatosan játszott, ritkán hallottam ilyen szépet... ez a lány is, aki azért játszik ilyen mély beleéléssel, mert tudja, hogy meg fog halni. És én? Talán én soha nem fogok meghalni? Hová tettem a lelkem? És miért nem tudom ilyen beleéléssel játszani életem muzsikáját?
Ez szőnyeget von a mélység fölé
S biztatva mondja: száz merész beléhullt,
Te léssz a boldog, aki átugorja.
Az angolok, akárcsak a régi érmék, melyeket jobbára félreteszünk, és kevés kézen forognak, jobban megőrizték amaz érdességet, melyet nekik a természet míves keze adott. Nem oly kellemesek tapintásra, de oly világosan látható a veret, hogy már első pillantásra felfedezzük, mi csodás kép és felirat van rajtuk.
Sajnálom ...
millió korbácsütés érje testem, mert vétkeztem ellened, s az a test,amelyet öleltél, fájdalom ölelje ezentúl.
A múltat eltörölni nem tudom, de a jövőt megváltoztathatom, s mely kín most gyötör, úgy változzon át boldogsággá.
Hazudtam ...
amit ha lehet most meggyónok s elmondom mit vétkeztem. Nem nagy bűn amit én elkövettem, csupán álarcot húztam, s azt mondtam, nem érzek irántad semmit.
Szeretlek ...
s ami volt csupán játék volt, egy dráma, amelyet ha túlélsz, tudni fogom, hogy több vagyok, mint amit reméltem.
Most itt állok némán, a könnyeimet törölgetem le arcomról, mert katlanná vált a lelkem.
Bánok, szeretek, a szívem nehéz, mert azt az embert bántottam, azzal az emberrel játszottam, akinek azt kellett volna adnom, aki igazából vagyok s szeretni tudok.
Testvérek nélkül az élet semmi. Még ha nem is vér szerinti testvér, akkor is nagyon sokat tud jelenteni egy ember. És ezt mind akkor veszed észre, amikor nem látod minden nap, nem beszéltek minden nap, de attól ugyan úgy szereted, mivel olyan mély nyomott hagyott benned.
Keresem a szavakat a sorok között
mert ilyen vagyok és kész.
Keresem a hangomat ha dühös vagyok
mert ilyen lettem ez tény.
Keresem a postást a levélben
mert nem hiszek el mindent.
Keresem a lelket az emberben
mert ott kell lennie mélyen.
Félelem vonja körben testem, félek, hogy még enyém sem voltál már elvesztelek. Némán tátog szám, és semmibe mered szemem, folytonos harcokat vív szívem, és eszem. Hogy majd melyik győz, te döntöd majd el, képtelen harc ez hogy mit mutathatok és mit takarjak el.
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
...mint ahogy az ember általában, én is ellentétek sorozata vagyok, egy végeláthatalan labirintus, egy sötét mélység tele rejtéllyel.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló