Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet.
 
 
A magánosság az ördög országai közt a legkedvesebb.
 
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
 
Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.
 
Egy lányról álmodtam
De nem csak álmomban.
Egy mezőn állt, csak állt szótlan.
Arca tiszta, keze szép, ruhája, mint a rét.
Virágok voltak rajta rózsaszín, barna, piros s kék.
Haja nem volt más, mint a vízesés.
Olyan ismerős vagy! – mondom én.
Hát persze. Együtt voltunk, nem is rég.
Kinyújtja kezét, hozzám ér…
Így ébredek éjjelek éjjelén.
Azt képzelve, Ő hajol fölém.
Csak álom volt csupán, talán
Egyszer valóság lesz, s
Álom lesz az életem, álom Babám...
 
Hogyan bánhatok ilyen mostohán a lelkemmel, hogy még annyit sem vagyok hajlandó megtenni érte, hogy kiálljak mellé a félelmeim ellenében, hiszen mégiscsak ez az ami tényleg az enyém, a lelkem...
 
Az ember énje szorong belül:
Hogy hagyhatták így magán kívül?
 
Úgy élünk, ahogy álmodunk: egyedül.
 
Magányos házban,
Magányos utcán,
Magányos városban,
Magányos országban,
Egyedül vagyok ebben a világban.
 
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló