Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Miért van az, hogy bárhogyan próbállak elfelejteni, nem megy, és mikor újra látlak, csak nézel rám könnyes szemmel, mitől én is bekönnyezem, és gombóc keletkezik a torkomban. Valójában ennyire nehéz lenne elviselni a magányt?
 
 
Nem az idő és a világ tűnt el aminek valaha lakói voltunk - micsoda tévedés! - belőlünk veszett ki valami fontos dolog. Mikén mondjam ezt el egy olyan embernek, aki nem hallja már a hangomat? Miként mondjam el mikor én sem értem, miért nem tudom megmenteni magunkat, megmenteni az egész életet? Hiszen magam is menekülni szeretnék, elmenni innen. Nem akarok itt maradni...nem akarom hallgatni a süket csendet.
 
Egyedül a világ közepén, sziklák és szilánkok,
Mik ütnek és hasítanak, ha még egyet hibázok
Elérhetetlen vágyak, célok, álmok, ágyak,
Mért jobb ha egyedül alszom el rajta?
Lágyan vétó kérlek oldozz fel!
 
Tudom, hogy az az ember sosem fog megszületni, aki tudná mit érzek, látna, amit látok vagy tudná amit tudok. És tudom mindig magányos maradok legbelül. Egyedül önmagamban világ vagyok a világban.
 
Ma éjszaka az ég teljesen sötét. Talán ma éjjel egyáltalán nem is világít a hold - holdfogyatkozás van, vagy újhold. Újhold... Összeborzongtam, pedig nem is fáztam.
 
Egy perc, és fordul a kedvem. Néha föl-földereng előttem az élet vidám biztatása, de jaj, ez csak egy pillanat
 
Magam vagyok, rám hull a végtelenség,
a fák, a lombok ezre eltemet.
Olykor még fölém cikáznak még a fecskék,
nem láthat senki engemet.
 
A lélek belefárad a várakozásba, és amikor már érezzük, hogy közel a szabadulás, még nehezebb elviselni.
 
A legnehezebb dolog, várni valamit, amiről tudjuk, hogy sohasem következik be.
 
Mi volt mielőtt megszülettem
És mi lesz ha meghalok
Nem akarok félni többé
Miért nem jönnek már az angyalok?
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló