|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy lányról álmodtam
De nem csak álmomban. Egy mezőn állt, csak állt szótlan. Arca tiszta, keze szép, ruhája, mint a rét. Virágok voltak rajta rózsaszín, barna, piros s kék. Haja nem volt más, mint a vízesés. Olyan ismerős vagy! – mondom én. Hát persze. Együtt voltunk, nem is rég. Kinyújtja kezét, hozzám ér… Így ébredek éjjelek éjjelén. Azt képzelve, Ő hajol fölém. Csak álom volt csupán, talán Egyszer valóság lesz, s Álom lesz az életem, álom Babám... | |||
|
|
|||
