Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Én csak önmagam szeretnék lenni. Úgy élni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, hogy a képességeimhez mérten a maximumot teljesítsem. Nem akarok versenyezni vagy mások ostoba elvárásainak eleget tenni. Magammal akarok rendben lenni, a belső békét megtalálni. Soha többé nem akarom saját magamat hátráltatni, mert eddig csakis én voltam az akadály a vágyaim beteljesülésében. Le akarom, le tudom küzdeni önmagam. Mert valóra akarom váltani, valóra tudom váltatni!
Lelkem furgonját nekivezetni 150km/h-val egy betonoszlopnak, hogy szörnyethaljon mindaz, ami voltam.. Megtenném, ha nem félnék.
Csalódás, Élet,
Mikor még kislány voltam, nem értettem anyukám fájdalmát, amit éjszakánként sírással vészelt át.
Most ,hogy felnőttem , mar mindent értek, főleg amikor a könnycseppjeim mesélnek.
Mikor senki nem tudja bánatom, és mosolyogva mondogatom,"semmi gond én megoldom"
Egyszer éreznéd halk sóhaját a szavaknak, forró könnyed adna forrást a pataknak.
Mikor még kislány voltam szerettem volna segíteni ebben, most felnőttként próbálok túljutni a tengeren.
Élet,
Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.
Élet,
Ma este csak téged látlak a teliholdban
Olyan érzés kerülget mint mikor veled voltam
Mikor először csókoltalak az ajkadon
Teljes szívemből egészen szabadon
Mintha megállt volna az idő körülöttünk
Egymás karjaiban szeretetében fürödtünk
Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni
És amíg velem leszel én Téged foglak szeretni!
, Szeretet,
Egy pillanatra Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy unok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram, lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szívem helyében hordok.
Simogass engem sima kézzel,
s mert hangom halk, s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó, kínom, könnyem, kétkedésem,
hajszás harc és ezernyi verseny,
gyötrött dalom, sok véres versem,
féltés, gond, ájult szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.
Teljesen beborult az ég,
szívemnek fáj még az emlék,
egy napsugár sem jön át,
a reményem teljesen elszállt.
Vajon leszek-e még boldog valaha,
amilyen rég voltam a karjaidba?
Tudom soha nem kaphatlak vissza,
a neved örökre a szívembe karcolva...
Fájdalom, Szomorú,
Bármennyire is akartam titkolni, visszafordítani, meg nem történté tenni, megakadályozni, ellenállni neki... nem tudtam. Valami ismeretlennek hitt, de megmagyarázhatatlanul ismerős érzés hajtott felé, bármennyire is nem akartam elengedni az indulatokat, melyek zabolátlanul utat törtek és megállíthatatlanul vittek felé, észre sem vettem, de megtörtént, hiába áltattam magam, hiába gondoltam úgy, mintha álmodnék, nagyon is ébren voltam...
Csalódás, Szakítás,
Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet, és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás.
Szakítás, Fájdalom,
Még mindig csönd volt. Hirtelen a fegyver hideg csövének érintését éreztem halántékomon, a hajam között. Önök most azt kérdezik tőlem: reméltem-e, hogy megmenekülök? Olyan őszintén felelek, mintha Isten színe előtt kéne felelnem; semmi reményem sem volt - vagy legföljebb egy a százhoz. És hogy miért voltam kész elfogadni tőle a halált? Erre kérdéssel felelek: ugyan mit érhetett nekem az élet azután, hogy az imádott nő revolvert fogott rám?
Szomorú, Fájdalom,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló