Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Rossz voltam, s Te azt mondtad jó vagyok!
Csúf, de Te gyönyörűnek találtál!
Végighallgattad mindig amit mondtam,
halandóból így lettem halhatatlan!
...Amikor még szenvedéllyel öleltél,amikor még tiszta volt a szó.
Amikor még mindent bennem kerestél,és én voltam minden,ami jó...
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.
A barátom voltál, a mindenem, vigasztaltál ha szomorú voltam, de elmentél örökre, ki pótólhatna téged?
Odaadóan szerettem ezt a férfit, több mint 3 siralmas éven át. Életem magasan legrosszabb évei voltak,a legrosszabb karácsonyok, a legrosszabb szülinapok, könnyekbe és váliumba fulladó szilveszterek. A szerelmes esztendők voltak életem legsötétebb napjai,mindez azért mert szerelmes voltam egy férfiba, aki nem szeret viszont..és soha nem is fog!
Ha most halott vagyok, tudom a te kezed által.
Senki másnak égen-földön nem volt hatalma felettem.
Kérlek ne sírj!
Halott voltam, mielőtt megismertelek és megszülettem a napon amikor megszerettél.
És a szerelmem irántad élni fog.
Mindörökké.
Egy lányért sajog a szívem, aki emlékeztet arra, hogy ember voltam valamikor!
Női álom voltam. Dr. Goldenbürg pedig tipikus pszichológus. Kopasz, kövérkés, alacsony, és vizenyős szemű. Ennek ellenére mégis az ő ujját díszítette karikagyűrű, nem az enyémet.
És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.
Nem voltam benne biztos, hogy valaha is újra boldognak fogom látni. És mégis, dacára mindannak, ami történt, most már tudom, hogy az. Boldog.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló