Ugy

Kiemelt kategóriák

» Anyák napja

» Család

» Gyerek

» Szeretet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Ugy

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

"És eljött a nap...
A saját lábamon mentem fel oda ahol történt...
Beléptem a liftbe és úgy éreztem most valami új felé közeledek..
Minden egyes számmal mi megjelent a kijelzőn egyre jobban éreztem,közeledek..
Megérkeztünk..elindultunk a folyóson és a "kettes számú műtőbe léptünk"..
Kémlelő arcok hada vett körül,mind úgy vizsgált hogy szinte a vesémig beláttak..
Felkészítettek a műtétre, először az egyik kezem szúrták majd a másikat, s végül ki is kötötték, mindkettőt..
S egyszer csak képszakadás..a mellkasom műtötték ugyan, de műthették volna a szívemet is..nem volt messze tőle csupán néhány csont választotta el őket tőle..álmomban azt kívántam bár megtudnák gyógyítani azt is amit nem lehet..
Azt ami sokszor marcangol belülről..azt amit úgy hívnak szívfájdalom..ez rosszabb minden tünetnél, rosszabb minden kínnál, mit egy ifjú lány átélhet, de ezzel sajnos nem tettek semmit.. pedig reméltem hogy kivesznek egy darabot, ami elronthat mindent..
Így miután felébredtem, kiderült hogy a harc folytatódik tovább..itt legbelül..amit kevesen ismernek igazán.."

Talmud

Bajos szerelem, Fájdalom,

Küldje be kedvenc idézetét »

Egy pillanatra Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy unok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram, lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szívem helyében hordok.
Simogass engem sima kézzel,
s mert hangom halk, s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó, kínom, könnyem, kétkedésem,
hajszás harc és ezernyi verseny,
gyötrött dalom, sok véres versem,
féltés, gond, ájult szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.

Ez az epesztő Eggyformaság kiemészt Unalmával. Eggy Nap ollyan, mint más... Azon Baj, azon Kínzás, azon Reménységtelenség... Az Idő' Szakassza felváltja a' mást. A' nyári Hő-meleg öszveolvad már a' Hivességgel, melly az Ősz' Közellétét jelenti. A' szűrke Napok sokasodnak. A' gyenge Felhőkkel bevontt Ég gyakrabban meglátogat édes Melánkóliájával... Az én Állapotom mindég ugyan eggy. Így kell-é nékem vallyon mindég élnem?

Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, ha nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.

Kicsikét szűk a világ nekem,
keresem benne még a helyem
Nem látom tisztán a holnapot,
lehet, hogy ebbe én ma még bele halok!

Félig telt poharak az asztalon,
ha úgy tartja kedvem néha bele iszom.
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
össze futnánk egy másik életben!

Az életben nem éri meg szerelmesnek lenni.
Semmi értelme.
Ugyanaz a vége. Mindig!
Szétszakad a szíved. Belehalsz. Fáj. Szétszed. Összetör.
Soha semmi nem tart örökké... Soha... Semmi...
Egyszer mindennek vége lesz. Hamarabb, mint hinnéd..
És úgy érzed vége az életednek.
Ne legyél szerelmes! Ne hidd hogy ez más. Dehogy más!
Előbb vagy utóbb rájössz, hogy valami nem jó. Ő se olyan már. Megszokjátok egymást. Kihuny a tűz. Te még próbálkozol... de egyedül tudod hogy kevés vagy hozzá. Amikor többet sírsz, mint mosolyogsz...de nem mondasz semmit. Az eszed üvölt, hogy fuss már. Menekülj, amíg tudsz... de a szíved tudja hogy már túl késő.

Szomorú, Csalódás,

Hitesd el velem, hogy mindig együtt leszünk, hogy az ölelésed örökké fog tartani, hogy az érzés amit érzek soha nem fog elmúlni, hogy tudunk az idők végezetéig együtt működni, hogy a szemeidben bármikor elveszhetek ha akarok, csak hitesd el velem még ha nem is úgy lesz, had érezzem az érzést milyen lenne mind ezt birtokolni.

Remény, ,

Félhet-e az, ki ugyis kész halni?

Halál, elmúlás,

Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.

Csalódás, Fájdalom,

Annyi mindent akarnék mondani, annyi mindent tudnék a fejedhez vágni. De nem teszem. Nincs erőm rá, nincs energiám veszekedni és megbántani Téged. Beburkolózom némaságomban és várok, várom, hogy a rossz elillanjon az idő múlásával. Idővel minden érzelem megkopik, ahogy a szerelem, úgy a gyűlölet és a bánat is.

, Szakítás,

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló