Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az életem lemeze fordul,
Lassan az utolsó dalhoz ér.
Szememből a könny kicsordul,
Vajon az életem ennyit ér?

Az életem lemeze fordul,
Lesz még időd megbocsájtani?
Hogyha a tű felfelé mozdul,
Dalokat többé nem fog játszani.

Ha a lemezre visszatennéd a tűt,
Lenne amit újra játszanék,
Másképp raknék össze sok betűt,
Ha a Halál nem jönne, várna még!

Az életem lemeze fordul,
Utolsó számnak vége lett,
Úgy megyek el, megbocsájtatlanul?
Egy csodálatos jövő helyett....

Az életem lemeze lassan megáll.....
Szívem kivérzett ebben a dalban,
Megríkatott az utolsó szám,
Még egyet dobban, aztán meghalok halkan.
Talmud
Élet. Annyiszor ejtjük ki a szánkon, és még sem érezzük a súlyát.. Kaptad. Igen. Mind kaptunk egyet. Van aki harcolt érte mikor világra jött, és van akinek könyebb volt az útja. Ok nélkül semmi sem történik, minden összefüggésben van, minden ami körülöttünk létezik össze van kapcsolódva. Gondolkodj.. Levegő nélkül képtelen lennél élni, de az egyensúlyoknak is meg kell lenni, például a fény és a sötétésg, a víz és a tűz, a hideg és a meleg, rossz és a jó.. Olyan mintha csak mese lenne az egész, de mégsem. Benne élsz, a körforgás része vagy. Születsz, élsz, meghalsz. Rajtad áll,hogy az élsz az nálad mivel egyenlő. Sokan úgy tartják, hogy a boldogság és a szerelem is létezik. Próbáljuk ábrázolni őket, a szerelmet is hasonlítgatjuk mindenhez, de szerintem mindenki máshogy éli meg.. A boldogság, az pedig számomra benne van akár egy mosolyban is. Nekem az sem mindegy, hogyan kelek fel reggel az ágyból. Itt nem a bal lábbal,vagy a jobb lábbal kelésre gondolok.. Hanem arra,hogy mit álmodtam, vagy hogy mosoly van-e az arcomon mikor kilépek a valóságba a takaróm alól. Álmok. Olyan elképzelhetetlenek,ahogy léteznek,de igen, ott vannak. A valóság az,csak egy kicsit elferdítve.. Mind álmodunk. Mindegyikünknek meg van írva a saját élete. Akár egy nagy könyv. Vagy egy társasjáték. Valaki felette ül,és mozgat minket. Attól függ minden a játékos éppen mit dob. Nem mindegy,hogy hatost vagy egyest dob. Élünk, lélegzünk. Ki könnyebben, ki nehezebben. Az életet sosem értheted míg át nem éled.. Tapasztalj, merj önmagad lenni, ne félj az elutasítástól. Tudd meg mit jelent az a szó,hogy ÉLNI. De ne vidd túlzásba, tudd hol a határ.. De ha átléped, kitudja milyen lesz onnan a kilátás, csak Te tudodhatod..
Tudom, hogy itt vagy valahol közel,

s csak azt várom már, hogy mikor jössz el?!

Itt vagy a dalban, mely szívem tépi szét,

s a fuvallatban, mely hangom viszi feléd!

Felugrok, s rohanok a nagy világban,

nem tudom merre visz majd a lábam...

Ott járok, hol még sosem jártam,

az érzelmek kusza labirintusában.

Futok, rohanok, nem látva a célt,

majd földre rogyok, úgy érzem, nincs remény,

s mikor könnyekbe borít a mély csüggedés,

felnézek, s látom, hogy TE ott jössz felém!!!
Most megint az a rossz érzés járja át szívemet, mint mikor azt mondtad hogy már nem szeretsz. A szívemet összetörted, és most darabokra hull,te már mást szeretsz én ezt elfogadom. Pedig te voltál az kire minden percben vártam, és egy pillantás tőled ez volt minden vágyam. De te úgy ahogy szoktál, rám már nem pillantasz, és a vágyaim a szívemmel együtt a földre hullanak.
Tanulj meg gyilkolni a mosolyoddal. Úgy nem lesz véres a kezed!
egy pillanat ami számomra lassítva játszódott le.... ez a pillanat amikor körbenézek és mindenki nevet, boldog , ez a gyönyörű pillanat amilyen szép épp olyan szomorú is, mert mint mondottam már többször is ez csak egy pillanat , ezután minden megint ugyanúgy lesz ... a sok boldog ember visszaveszi az álarcot és újra nem mutat érzéseket
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
A múltunk határoz meg minket,bárhogy szeretnénk is menekülni előle, attól ami rossz benne, csak úgy menekülhetünk előle, ha valami jót teszünk hozzá.
És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...
Sajnos úgy fogok meghalni, hogy nem láttam Nápolyt, de azért túlélem...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló