Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Barát...
Barát az, aki szemedbe néz, és rögtön megmondja, jól vagy-e.
Barát...
Barátaz, aki mielőt megszolalnál, már tudja, mit kell mondani, és pontosan célba talál.
Barát...
Barátaz, aki egyetlen mosolyával jókedvre derít, mig mások hiába probálják meg 1000-szóval ugyanezt.
Barát...
Barátaz, aki úgy tud segíteni és megszólalni, mint, te... és benned én barátra találtam.
Amikor a lovam hívtam a karámból és ő nyerítve hozzám vágtatott, egy ismerősöm azt mondta erre nevetve, hogy pont olyan, mint egy nagyra nőtt kutya. Ő nem tudta mi a különbség a kettő között. Míg mind a kettő ugyan hűségesen szolgál, addig lovamra az életemet bízom. Ne felejtsd el tisztelni erejét és szeresd önzetlen szolgálatáért.
Jó lenne végre szádat csókolni!
Ajkadat az ajkamon érezni, ölelésedbe simulni!
De tudom ez soha nem valósul meg hiszen te mást szeretsz!
Akkor mondd miért?
Miért öleltél, csókoltál?
Miért suttogtad mindig a fülembe:"szeretlek"
Ha te mást szeretsz!
Csak azt kérdem miért?
Miért vertél át?
Ha válaszolsz akkor én elmegyek!
Ezek már csak áthúzott sorok a naplómba,
Mikor szeretettel gondolok azokra a napokra.
Mikor még szépnek láttam az életet,
S nem sírtam el magam mikor gondolatom feléd tévedt.
Ha sírtam is, csak örömkönnyek voltam azok,
Mert tudtam én neked fontos vagyok.
Aztán teltek múltak a napok,
S már nem örömkönnyek voltak azok.
A magány könnyei, mert Te azzá tettél,
Mert valaki mást jobban szerettél.
Kinek nevét szívesebben ejted,
Kinek száját csókolni jobban mered.
Mert ő fontosabb lett Neked,
S már nem érdekelt mi van velem.
Csak egyet nem értek, és kérlek erre válaszolj!
Ő miért volt jobb, miért őt szeretted jobban?!
Tán ha rá gondoltál szíved nagyobbat dobbant?!
De hát már mindegy, feleslegesek a sorok,
Felesleges minden szó, melyet mondani akarok.
Te elmentél, én itt maradtam,viszont a szívemet örökre neked adtam. Vigyázz rá kérlek, mert csak érted dobog, és ez a pár sor most csak neked szól. Ez a pár sor is, egy szomorú mese része, hol az írónak megint döntenie kell. Nehéz a döntés nehéz az élet, viszont jó is, mert megismertelek téged.
S a viharban láncok szakadnak,
De új bilincs kattan kezemen,
A szenvedély rabszolgájaként
A gyönyör börtönében ébredtem.

S már nem csupán a kéz,
De álló vágyak hatolnak ezer módon belém,
Az élvezet lépcsőfokait egyenként világítva,
Kéjtől fuldoklom, s átölel a remény.

De kinyitom szemem,
A jégcsapokról csöppenő hideget érzem,
Eloltva tüzeket, szenvedélyt,
Csak az álmokat hagyja meg, másra már nem kérem.
Egy éves voltam mikor megtörtént,
Akkor egy élet megszakadt, véget ért.
Tudom, hogy nagyon szeretett engem,
Hisz a szüleim sokszor mondták nekem.

Sokat gondolok rá, érzem vigyáz rám,
Azt is mesélték, így hívott: pici rózsám.
Tudják, hogy nagyon jó ember volt,
Nekem fáj, hogy közbeszólt a sors.

Úgy szeretnék a szemébe nézni,
A kedvenc történeteimet mesélni.
Mesélni a barátokról, a szerelmekről,
S még beszélgetni magáról az életről.

Igazságtalan, miért nem lehet velem?
Remélem érzi, hogy hiányzik nekem.
Bárcsak egyszer egy órára visszajönne,
S elmondaná milyen volt az ő élete.

Mama, annyiszor szükségem van rád,
Hogy nem lehetsz itt nem a te hibád.
Bárhol is vagy, remélem, hogy boldogan,
Szeretlek, de ezt sosem mondhattam...
Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...
Ha csavarogni kell, én ott vagyok...
Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...
Ha a szívem kéne, az már másé...
Ha valami kell, megszerzem...
Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...
Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...
Ha beszólok, szólj vissza...
Ha szeretlek, az nem hiába van...
Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...
Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...
Ha azt hiszed vége, még korán sincs...
Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal...
Ha választani kell, tedd azt...
Ha szólni akarsz, mond ki...
Ha kicseszel velem, visszakapod...
Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok...
Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se...
Ha lehet veled hülyülni, bírlak...
Ha nem megy, kár erőlködni...
Ha azt hiszed érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...
Gondolj rám, ha már nem leszek veled, Gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S az
utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, Nem is sejtetted, mit jelentettél
nekem. A legjobb barátomat, az egész életemet, A boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek, S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, S arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S arra a napra mikor kimondtad végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló