Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az életünk..nem más mint egy szép szóló..hogy mivel játszák,meddig játszák nem rajtunk áll,mi csak hangszerek vagyunk.Minden a szerzőn és a zenészen áll,aki egy és ugyanaz.Lehetsz pergős mely lassacskán megnyugszik,de lehetsz nyugodt mely a végére befejezésképp pörög fel kicsit.Az élet már csak ilyen..de a végszónál minden kiderül..hogy azok kik végighallgatták felállnak s végig tapsolják a kivonulást,megdicsérvén az alkotást vagy ülve maradnak és közömbös arcot vágnak..
Ha önmagad akarsz lenni egyszer egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni! Soha ne add fel!
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
Gyermekként mennyit álmodtunk..barátokkal vígan futkározva, merészen alkotva, teljes napokat bandázva..nem szabott határt semmi gondolatainknak..képesek voltunk dolgokat megálmodni,bátran nekiállni,igaz ezek gyakran álmok maradtak de mi akkor sem törtünk le, hiszen az egész csak a játékokról szólt..
Ha leereszkednének a magasból és megkérdeznék mit kérek életem során..?Én azt válaszolnám csak egy valamit,mindössze egyet..egy olyan társat az életembe aki mindvégig elkísér,bármerre is sodorjon az élet,bármerre is hagyom ott a lábnyomom..bárhonnan szerzek lélegzet elállító élményeket úgy hogy ezzel a társsal megosztom.Olyan társat mint amilyen Ő.
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.
Igazad van mikor azt mondod gyerekes vagyok,naív és folyton csak álmodozom..de mond ez miért jelent problémát..nézz körül..ebben a világban?..még jó hogy álmodozom..hisz a valóság megrémít...gyerekesnek számítok mert nem veszek mindent komolyan vagy mert időnként belefér egy reményről szoló mese?..és naív?...nézzük csak meg jobban..naívitásom nem feltétlen rossz hisz a jót feltételezem..a gond az hogy csalódom mert a világ nem olyan jó mint ahogy gondolom gyerekes szívvel..nem olyan békés,barátságos..folyton résen kell lennem,folyton vigyáznom kell ..nehogy valaki még összetörje az álmamimat amit elképzeltem...
Bár az életben olyan sok dolog lesz amit nem fogunk tudni megválaszolni. És ez valahol így van rendjén. Hisz azért élünk, hogy ezekre a megválaszolatlan kérdésekre választ kapjunk. Nem lenne értelme az életnek, ha mindenre tudjuk a választ.
Mit is mondhatnék...A gond az, hogy mindaz amit szólnék nem lehet több, mint amit hallani akarnak. Mit is mondhatnék, ha néztél rám egyszer valaha, de arcod feledésbe merült, amikor, még ,mosoly volt ajkadon...Mit is tehetnék, mikor megváltást hoznék, de megölik bennem azt, ami én lehetnék, és virág helyett tövis leszek?...Ezek után mit is mondhatnék, tehetnék, lehetnék...?!
A lábunk megremeg, nyoszolyánk didereg.
Ide kedvesem, szerelemmel ölelj meg.
Gyűrjük meg, melegítsük fel e fekhelyed,
Ámor-nyilam töltse be, tüzes kelyhedet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló