|
|
|
|---|---|
 |
|
| S a viharban láncok szakadnak,
De új bilincs kattan kezemen, A szenvedély rabszolgájaként A gyönyör börtönében ébredtem. S már nem csupán a kéz, De álló vágyak hatolnak ezer módon belém, Az élvezet lépcsőfokait egyenként világítva, Kéjtől fuldoklom, s átölel a remény. De kinyitom szemem, A jégcsapokról csöppenő hideget érzem, Eloltva tüzeket, szenvedélyt, Csak az álmokat hagyja meg, másra már nem kérem. | |||
|
|
|||
