Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Sajnos, kit szerettél elhagyott,
tudom ő jelentette neked a világot,
s a szíved ezer darabokra hasadt,
azt hiszed semmid sem maradt.
Ne sirasd többet a múltat,
ne tedd tönkre magad!
Búcsúzás, Akarat,
Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet, és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás.
Szakítás, Fájdalom,
Nem maradtál más, csak egy emlék,
mostanra már belőled ennyi is elég!!!
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Nem maradt már semmi csak az emlékek
Változás útján eltűntek már az értékek
emberi eszmék tovaszállva egy hosszú úton
egyedül haladva sokszor elgondolkozunk magunkon..
Te elmentél, én itt maradtam,viszont a szívemet örökre neked adtam. Vigyázz rá kérlek, mert csak érted dobog, és ez a pár sor most csak neked szól. Ez a pár sor is, egy szomorú mese része, hol az írónak megint döntenie kell. Nehéz a döntés nehéz az élet, viszont jó is, mert megismertelek téged.
Meghalni,mint élni melyik a könnyebb?-Én
az életet választottam,mégis milyen nehéz?
Tanultam,hogy élni tudjak,de nem ment.
Megaláztak és mégis felálltam,
de szembeszállni nem tudtam.
Földbe tiportak és lent maradtam,
felállni már nem tudtam
így meghaltam.Míg a halálon töprengtem,
rájöttem,hogy a halál
békés és könnyű,de az élet nehezebb.
Gyermekként mennyit álmodtunk..barátokkal vígan futkározva, merészen alkotva, teljes napokat bandázva..nem szabott határt semmi gondolatainknak..képesek voltunk dolgokat megálmodni,bátran nekiállni,igaz ezek gyakran álmok maradtak de mi akkor sem törtünk le, hiszen az egész csak a játékokról szólt..
A buszablakon átszűrődő januári napfény elhomályosította a látásom,elkezdtem álmodozni..rólad. Aztán elbújt a nap és én ott maradtam egyedül a buszablakon átszökő fény nélkül,az egyetlen érintkezés nélkül ami hozzád vezet..
És összemosolygott a két ember. A nyurga diák Pestről s az öreg csősz a nádak és vizek országából. És ebben a pillanatban elsüllyedt a múlt, a nagy korkülönbség, a megjárt utak, az iskola és rokonság, bizonyítvány és ajándék szivar, csak az ősi táj maradt meg s a zsákmányszerző, egyformán érző ember.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló