Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk. Félhomály csak delelő napunk. De akárhogy kínoz is a sorsunk, már mi nem változhatunk.
Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem Adogattam olcsón, még nekem is maradt, Gondoltam ezekből csinálok most valamit Komponálok egy szép karácsonyi korált Amit aztán majd együtt fogunk énekelni...
Én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény egyesüléséből születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt.
A tökéletes szeretet nem ismer félelmet: mivel mindenét odaajándékozta, semmije sem maradt, amit elveszíthetne
Elmúlt a jó idő, megtört a rend. És néhány mondat, és egy nevetés dallama visszacseng Elmúlt a jó idő, elment veled S ami itt maradt azt nem nagyon kell nekem.
Ahogy az időn átrohantam
Elkísértél ezer alakban
Amikor majdnem magam maradtam
Visszatértél ezer alakban
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti,
Ketten kell egy párnára lefeküdni.
A párnának a két vége elszakadt,
A közepe tiszta jónak megmaradt.
Ha már nem maradt semmi,
Ne gondold, hogy végleg ennyi,
Mert még ott van az a szikra,
S aztán a tüzet egyszer újra láng borítja.
Ezért kell hinni, ezért kell élni,
Hogy mégegyszer lássuk a tüzet égni.
Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló