Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Tincsenként járta át a szél,
Selymes szőke hajad,
S tudtad, miként suhan feléd,
A kegyetlen pillanat.
Ám te hagytad, hogy így legyen,
Hiszen ott maradtál,
És a vonat jött csendesen.
Már rég erre vártál,
Miért tetted ezt, nem tudom,
De végül megtörtént,
Mégis hiába kívánom,
Hogy bárcsak álmodnék.
Most erőt veszek magamon,
S letörlöm könnyeim,
Szörnyű, de arra gondolok,
Muszáj felejtenem.
Történt egyszer,hogy a Nap a Holdba szeretett.
Csillagok vitték,s hozták a híreket.
Ígért a Hold boldog órát,s a Nap forrón szeretett.
Nem számított akkor semmi,mert lángolva élte meg.
De a szerelemhez ennyi biz nem elég!
Kimaradt az életükből a testi érintés.
egyszer az Ég megszánta a szenvedő Napot,
úgy rendezte,hogy egy percre érintse meg őt a Hold.
S mikor végre egymáshoz értek,
a szerelem elmúlt,s felük hideg lett.
Érintése olyan volt,mint a hideg jég,
kihűlt a szerelem,Ég tudja - Miért?!
Mi lett a vágyból...Mély tiszta érzelem?
Hulló csillaggá vált az SMS - SZERELEM!
A himlőt, mit elkapartam, ott maradt a helye, ott maradtál rajtam.
"Elmúlt a jó idő, megtört a rend. És néhány mondat, és egy nevetés dallama visszacseng Elmúlt a jó idő, elment veled S ami itt maradt azt nem nagyon kell nekem."
„A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál.”
Nem számít hol halt meg, ahogy az sem, hogy hol élt. A mellett maradt, akit igazán szeretett.
„Az anyák, ha észreveszik, hogy már csak négy szelet pite maradt a
tányéron öt emberre, akkor azonnal közlik, hogy személy szerint ők
sosem rajongtak a pitéért.”
„A művészet birodalma tágul, az egészségé és ártatlanságé zsugorodik ezen a földön, ami még megmaradt belőle, azt gondosan konzerválni kellene, és nem volna szabad a költészet mezejére csábítani olyan embereket, akik szívesebben olvasnak lovakról szóló, pillanatfelvételekkel illusztrált könyveket! - Mert végre is, van-e szánalmasabb látvány, mint az Élet, ha a Művészettel kísérletezik? Mi, művészek, senkit sem vetünk meg olyan mélyen, mint a műkedvelőt, mint az Élet emberét, aki azt hiszi, hogy ráadásul, ha úgy adódik, művész is lehet.”
„-Tem! - mondta.
És felnyújtotta a száját-
Egy nagy, heves erő átkarolta, valaki mintha azt mondta volna:Sven!
Aztán egy izzó száj tapadt a szájára, mintha az égből hullott volna le egeydül neki, összetapadtak és a világból nem maradt semmi, de semmi a számukra, csak ez.Swen mintha nagyon messziről érezte volna, hogy egy édes, jó erő egy kicsikét emeli.
Aki csak arra ment, mindenki kitért nekik, s aztán visszanézett.
-Irgalmas Isten, de szép!”
Zöld erdőben jártam,
Sok furcsa dolgot láttam,
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások,
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan anak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős,
S furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ezen tettem megfelelne ee szép leánynak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló