Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A barát olyan mint egy család. Van hogy veszekszünk, de van hogy nem. A barátra mindig számíthatunk. De csak a legjobbra. A legjobb barát, minket mindig ki segít, mindig megvigasztal,és mindig mosolyt csal az arcunkra.A barátunk mindig arra törekszik, hogy ne legyen semmi bajunk.Egy ölelést ad, és olyan lesz ez az érzés, mintha semmi baj nem lett volna. Barát az aki szeret minket, nem ver át, segít nekünk. Az ilyen emberek az igaz barátok.
Szeretet, Élet,
Néha feladnám az élettel vívott harcot,
?s nyakam köré tekernék egy hosszú láncot,
Nem vagyok hülye, van még bennem remény,
Mert csak most tapasztalom, hogy az élet milyen kemény.
Remény, Akarat,
Mikor a kedvenc lovammal ugratok,
úgy érzem a felhők között szárnyalok,
az ilyen pillanatokért érdemes élnem,
szabad lehetek, még sincs bennem félelem!
Boldogság, Élet,
16 év telt el mióta megszülettem,
de már sok mindenre rájöttem,
voltak emberek, akiket megbántottam,
voltak tetteim, amiket megbántam.

Sajnos ilyen ez az élet,
nem vesszük észre a szépet,
vakon elmegyünk mellette,
mintha lényegtelen lenne.

Az embereket is csak külsőleg ítéljük,
pedig lehet több relylik bennük,
mindenki mutat kívülről egy arcot,
mélyen takarva a jót, s a kudarcot.
Alkalmazkodás,
A Cabed Naeramarth vize harsogva zubogott, ám ő nem hallott semmit, és nem látott semmit, és nem érzett semmit, mert a szíve olyan lett, akár a kő. Ám a hideg szél csípős esőt vert az arcába, s ő magához tért, s harag gyúlt benne, legyőzve a józan észt, s elfogta a vágy, hogy bosszút álljon mindazért, ami őt meg a családját érte, s fájdalmában vádolt mindenkit, akinek csak dolga akadt velük... És megfordult, s kiment az Ezer Barlangból, s aki látta, mind meghátrált arca elől, és senki nem próbálta visszatartani, és senki nem tudta, hová megy. Ám azt beszélik, hogy Húrin ezután már nem akart élni, mert nem volt többé sem célja, sem vágya, s hogy a nyugati tengerbe vetette magát; s ilyen halált halt a legnagyobb harcos a halandó emberek közül.
Halál, elmúlás,
Elmentél, már rég elmentél, mostmár mással vagy. Én is mással vagyok. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányázni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is.
, Szakítás,
Teljesen beborult az ég,
szívemnek fáj még az emlék,
egy napsugár sem jön át,
a reményem teljesen elszállt.
Vajon leszek-e még boldog valaha,
amilyen rég voltam a karjaidba?
Tudom soha nem kaphatlak vissza,
a neved örökre a szívembe karcolva...
Fájdalom, Szomorú,
Hitesd el velem, hogy mindig együtt leszünk, hogy az ölelésed örökké fog tartani, hogy az érzés amit érzek soha nem fog elmúlni, hogy tudunk az idők végezetéig együtt működni, hogy a szemeidben bármikor elveszhetek ha akarok, csak hitesd el velem még ha nem is úgy lesz, had érezzem az érzést milyen lenne mind ezt birtokolni.
Remény, ,
Néha nekem is erőfeszítések sokaságába kerül, mire visszagyömöszölöm a farkast a báránybőrébe, pedig az érzés mikor felszínre tör oly hívogató és vérszomjas, hogy jó lenne szabadjára engedni, de a józanész ilyenkor megálljt parancsol és megadásra kényszeríti a zabolátlan állatot. A bárány győzedelmeskedik, a farkas visszabújik és vár, hogy mikor tudna újra elhatalmasodni a gyengén.
Természet, Élet,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló