Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság ?
Félek és remegek az Élettől,
Tudom, hogy vár rám valami, de nem látok a fénytől.
Keresem és kutatom, hogy megleljem,
Röpke pillanat, törékeny üveggolyó mindösszesen...
Karolom magam, nyugtatom a lelkem,Szivárványt gyártok, felujjongok hirtelen.
Majd letargiába esem, elmélázok a nehézségeken,
Végül elmerülök az ismeretlen messziségekben.
Menekülök, mindenem hátrahagyva,
Hátha valaki egyszer utánam fut, engem akarva...
Az élet mindig eléd tol valakit,
Hogy rájöhess végre,
Önmagad megismerni,
Csak ez lehet a vége.

Nem láthatsz, tudhatsz másokat,
Mert saját ablakodon át szemléled,
S Te is örök rejtély, titok maradsz,
Hisz ők is csupán saját tükrükön át nézhetnek Téged.
Feladom.Mikor ezt mondod igazából csak arra vágysz, hogy valaki azt mondja neked: Ne tedd, te ennél erősebb vagy!
Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...
Ha csavarogni kell, én ott vagyok...
Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...
Ha a szívem kéne, az már másé...
Ha valami kell, megszerzem...
Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...
Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...
Ha beszólok, szólj vissza...
Ha szeretlek, az nem hiába van...
Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...
Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...
Ha azt hiszed vége, még korán sincs...
Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal...
Ha választani kell, tedd azt...
Ha szólni akarsz, mond ki...
Ha kicseszel velem, visszakapod...
Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok...
Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se...
Ha lehet veled hülyülni, bírlak...
Ha nem megy, kár erőlködni...
Ha azt hiszed érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.
KÖSZÖNÖM,

hogy megtanítottál szárnyalni a magasban.

DE........

- megtanítottad azt is, hogy szárnyaláshoz a mélységet is ismerni kell;

- megtanítottad azt is, hogy a szabad szárnyaláshoz nem lufi és pénz, hanem: szív, lélek, erő, őszinteség,

önzetlenség, bizalom és biztonság kell;

- megtanítottad azt is, hogy szárnyakat csak az adhat, aki tiszta szívből, őszintén szeret;

- megtanítottad, hogy nem az a legnagyobb boldogság, ha egyedül szárnyalsz, hanem az, ha szárnyakat adsz és

kapsz...



hogy megtanítottad, mi a szerelem.

DE...

- megtanítottad, hogy nem biztos, hogy az első, AZ AZ IGAZ?

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki szeret és tisztel annyira, hogy előtte - a múltra emlékezve -

őszintén sírni lehet és szabad??

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki előtted is tud őszintén sírni, mert tudja, hogy ez nem gyengeség,

hanem a legnagyobb erő jele?

- megtanítottad, hogy a legfontosabb, nem a kihunyt parázs a szíveden, hanem a mindennapok piciny

gyertyalángjai...

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, aki önzetlenül szeret;

megtanítottad azt, hogy kiért érdemes...



hogy megtanítottad,?

- hogy az első hó, ne másra......csak az előttem térdeplő legnagyszerűbb Férfira emlékeztessen????, amint megkéri a kezem.

hogy megtanítottad,?

- hogy bár a jácint és az aranyeső egy-egy csodálatos, illatos virág??,de a rózsaszín rózsa, a nárciszcsokor AZ A MINDEN!



Köszönöm, hogy megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZI FÉRFI, aki:

- nemcsak számításból ír, hanem azért, mert tudja, hogy a NŐ várja???..

???és aki akár az éjszaka közepén is megteszi azt??

- tudja, hogyan kell udvarolni, mert tudja, hogy az udvarlástól kivirul a Nő;

- tudja, hogy a NŐ szereti a virágot??és a fontos találkozásokra hoz is azt;

- megszervezi, mert tudja, hogy a NŐ-nek milyen fontos...

- bókol, mert tudja, hogy a NŐ imádja a bókokat;

- nem fél ígérni, nem fél keresni az alkalmat, mert tudja, hogy ?az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az

teszi olyan fontossá a rózsádat?...

- tudja, hogy az erő, a boldogabb, szebb jövő, nem a pénzben, hanem a NŐ szeretetében van.

- szereti a NŐ-t még 43 évesen is, mert tudja, hogy a nevető- és síróráncok érette és gyermekükért születtek??..

- aki, annyira szereti a NŐ-t, hogy TŐLE akarja és NEKI adja a gyermeket.......nem pedig elveteti azt;

- elenged, ha SZÁRNYALNI akarsz??
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
Tudom milyen érzés egy jelentéktelen, depressziós embernek lenni. Hogy úgy érzed, te már sosem leszel egész, egy selejt vagy. És lehet gyúgyul a seb, ami úgy fáj, de sosem fog teljesen eltűnni. Mindig ott lesz a heg, ami néha felszakad, és nagyon vérzik, és újra és újra eszedbe jut, honnan szerezted. És akkor jön valaki, aki a barátod, és mellette el tudod felejteni, legalább is addig, amig vele vagy hogy mi volt régen...de mikor a barátság már a számára nem barátság lesz, akkor egy új sebet ejt benned, és még a régit is felszakítja. És ilyenkor nem tudsz mit tenni. Csak leülsz, és végiggondolod, hogy van értelme van élni?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló