Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem a tökéletesség tesz valakit hőssé, hanem az elszántság!
Sokkal nehezebb önmagadnak lenni, mint más valakinek látszani.
Igazad van mikor azt mondod gyerekes vagyok,naív és folyton csak álmodozom..de mond ez miért jelent problémát..nézz körül..ebben a világban?..még jó hogy álmodozom..hisz a valóság megrémít...gyerekesnek számítok mert nem veszek mindent komolyan vagy mert időnként belefér egy reményről szoló mese?..és naív?...nézzük csak meg jobban..naívitásom nem feltétlen rossz hisz a jót feltételezem..a gond az hogy csalódom mert a világ nem olyan jó mint ahogy gondolom gyerekes szívvel..nem olyan békés,barátságos..folyton résen kell lennem,folyton vigyáznom kell ..nehogy valaki még összetörje az álmamimat amit elképzeltem...
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer?
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem?ez pedig a szavak ereje lenne?
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk?mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett?
Számtalan módja van annak hogy győzzünk ebben a világban, vannak csaták melyek egy hirtelen visszavonulóval nyerhetőek meg,vannak babérok melyek csak némi csalással arathatóak le, vannak ellenfelek akik egy egyszerű mosollyal győzhetők le, na persze vannak akiknek a győzelem önmagában nem elég, valaki másnak veszítenie kell.
Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk, nem szabad bedőlni az ékszer csillogásának, hogy megtudjuk hamisítvánnyal állunk szembe, ki kell hozni az igazságot az árnyékból, hogy felismerhessük mosolyának szépségét, bizony embertársaink nap mint nap rejtegetik előlünk valós természetüket és erre sajnos csak akkor döbbenünk rá amikor már késő.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
~ te hogy gondolod ezt? én nagyon bonyolult és
problémás csaj vagyok. elég hisztis, féltékeny, és lökött. de nagyon tudok
szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. csak van,akinek
nem elég, ami én vagyok de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok
se több, se kevesebb lenni. én így gondolom, innentől rád van bízva,
hogy megéri-e.
~ bonyolult? megfejtelek. problémás? megoldjuk
majd együtt. hisztis? felvidítalak! féltékeny? rám nem kell.. lökött? sose
árt. tudsz szeretni? legjobb. és sokáig? akkor még jobb! nem vagy elég?
nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! rám
van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak?
Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, hogy minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk sajnos ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.
Létezik a világon egy csodálatos világfa, melyet csak az képes megtalálni, akit megérintett a gonoszság szele, de mégis jámbor tudott maradni és nem ragadott magával a harag kegyetlen ereje. Ennek a fának a gyökerei behálózzák az egész bolygót, törzse vastagabb, minthogy azt el tudnánk képzelni, ágai háromfelé hajlanak el, de egyiknek sem látni a végét. Úgy tartják, hogy ezen ágak egyikén ott vár ránk az, akire mindennél jobban vágyunk, és ha egyszer valaki fel tud mászni erre a fára, soha többé nem akar majd eljönni onnét, mert akkor eljön számára az örök boldogság. De én nem hiszek az efféle tündérmesében...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló