Mar

Kiemelt kategóriák

» Anyák napja

» Család

» Gyerek

» Szeretet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Mar

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

123

Utolsó oldal »

To describe the agony of a marathon to someone who's never run it is like trying to explain color to someone who was born blind.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet, és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás.

Szakítás, Fájdalom,

Nem kell már az énekem,
Te sem kellesz énnekem.
Kisiklott az érzelmem,
Lehűlt forró szerelmem.

Szakítás, Szomorú,

És leplezetlenül sírni kezdett...de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt.

Fájdalom,

Az adatlapját már meg sem nézem,
de ismerőseim közül törölni, nincs szívem...

, Fájdalom,

Már nem könnyezek, nem sírok,
inkább az arcodba mosolygok,
régen te jelentetted nekem az életet,
de már megtanultam élni nélküled!

, Mosoly,

Ha érzem, hogy szeretsz, szívem boldogságtól repesd.
Ha tudom, hogy hozzám húzz a szíved, lelkem tűzben ég.
Ha felhívsz engem, már akkor tudom, hogy engem szeretsz édesem!;)

A szél süvít, a Nap már lement,
Csak egy pislákoló tűzrakás odalent.

A tűz körül két árnyék,
Egymással szemben, csöndben.
Az egyik ridegen figyeli,
Miként a másik a tüzet éleszti.

Dobálja sorba az ágakat,
Remélve, a láng újra erőre kaphat.
A másik türelmetlenül várja,
Hogy mikor adja fel a társa.

Jól tudják mindketten,
Együtt sikerülhetne minden.
De a Csalódás már belefáradt,
Míg a Remény sosem adja fel a vágyat.

A vágyat, hogy a Csalódás eltűnik,
S egy új társ a helyébe feltűnik.
Egy lány, ki segít mindenben,
Hogy újra fellángoljon a Szerelem.

Az ember későn jön rá arra, hogy bizonyos döntéshelyzetek során a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a nehezebb utat választja...
De mire ráébred erre az óriási baklövésre, már túl késő... késő, mert akit elszalasztott, már mást repít a felhők fölé, másnak súgja fülébe: "szeretlek", s mással szövögeti örökké tartó álmait...

Nem tudhatjuk, hogy a sors milyen akadályokat gördít még utunkba addig, míg elérjük céljainkat és vágyainkra már beteljesedett álomként tekintünk. De egy biztos: ha az út során elesünk, még felállhatunk, viszont ha vérző szívünk okozta fájdalomba halunk bele...onnan már nincs visszaút...

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló