Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Szeretlek, de már nem tiszta szívből,
ezért inkább örökre kilépek az életedből.
Köszönök mindent, mit értem tettél,
köszönöm, hogy igazán szerettél.

Nem feledem el a veled töltött napokat,
de jobb, ha most keresünk két külön utat!
Ne kérlelj vissza, ne nehezítsd meg a döntésem,
csak lassan, szó nélkül engedd el a kezem!
Búcsúzás, Bajos szerelem,
A letűnt múlton ne siránkozz, inkább örülj, hogy ismerheted: tehát élsz!.

Ha meg akarsz halni, boldogtalanságból a semmibe akarsz száguldani, pedig ha lassan haldokolsz, gyorsan akarsz egy picinykét még élni.

Akarat,
Hol a verbéna haldokol ma,
a kristályváza megrepedt.
Egy legyező épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedő virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki.
Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szivünkhöz is így ér a drága
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull, az édes szerelem.

Az emberek azt vélik, ép még,
de benn szívünk sír és sajog,
mert érzi mély-mély repedését.
Törött: hozzá ne nyúljatok.
Élet, Csalódás,
Egy hűvös hajnalon,
kéz a kézben az ágyon,
aludni nem tudtunk,
csak egymásra gondoltunk...
Éreztem, ahogy a kezed lassan átkarol,
de csak most jöttem rá mennyire HIÁNYZOL!
Az életem lemeze fordul,
Lassan az utolsó dalhoz ér.
Szememből a könny kicsordul,
Vajon az életem ennyit ér?

Az életem lemeze fordul,
Lesz még időd megbocsájtani?
Hogyha a tű felfelé mozdul,
Dalokat többé nem fog játszani.

Ha a lemezre visszatennéd a tűt,
Lenne amit újra játszanék,
Másképp raknék össze sok betűt,
Ha a Halál nem jönne, várna még!

Az életem lemeze fordul,
Utolsó számnak vége lett,
Úgy megyek el, megbocsájtatlanul?
Egy csodálatos jövő helyett....

Az életem lemeze lassan megáll.....
Szívem kivérzett ebben a dalban,
Megríkatott az utolsó szám,
Még egyet dobban, aztán meghalok halkan.
Csak ne úgy váljunk felnőtté, hogy szép lassan magunkba zárkózunk, mert vannak dolgok amikről beszélni kell, a sok majdnem mély társalgásból már nem áll közel az ember az elhidegüléshez.
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
ismét egyedül,ülök a sötét szobában,
úgy érzem te is itt vagy...még mindig
talán nem kéne hozzád ennyire ragaszkodni.
mert tudom,3hónap múlva már eszméletlenül fogsz hiányozni.
elhagyod ezt a kis poros helyet,elmész.
vajon mikor térsz majd vissza?
és szívembe mikor tér vissza aza kis szikra?
talán el kéne dobnom a hitem ami hozzád köt,
és nem lesz fájdalom ami lassan öl
Hány átvirrasztott éjjel
Hány álmot téptem széjjel,
Arcod lassan ködbe vész.
Hálót fon körém az éj,
Tisztán száll az imám,
Álmokból szőtt magány,
Csak egy hang a zongorán..

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló