Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A világ melyben élek, megszűnik létezni.
Lassan hullanak a darabok a lábam elé
Miközben én csak tehetetlenül nézem....
Lányomhoz!
Mit tettél velem drága gyermekem ?
Elárultál ,becsaptál, hálát sosem mutattál .
Két szemembe hazudtál ,mások előtt lehordtál!
Te voltál a életem első csodája szívem minden boldogsága .
Szerettelek ,neveltelek lelkemet kitártam neked, 18 éves lettél elmentél úgy gondoltad felnőttél !
Azóta nem láttalak a szívem lassan megszakad ,
miért vagy ilyen kegyetlen édes drága gyermekem ?
Megvetsz ? Leírsz ? Másoknak csak szidsz ?
Jönnél te még vissza sírva mikor rájössz arra
senki nem szeret úgy téged mint mi akik szerinted pornépek !
Tücsköm én szép kislányom kegyetlen vagy sajnálom ,
nem becsülöd azokat kik kisérték utadat!
Csalódás,
Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér,
Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban.
Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél.
Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged!
Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort!
Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz,
Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek!
Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat,
Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj.
Ha nem eszem, nézd meg a fogaimat, talán fájnak.
Te is tudod, hogy az menyire rossz érzés.
Ne köss ki túl röviden, és ne vágd le a farkamat,
Az az egyetlen fegyverem a legyek és a szúnyogok ellen.
És végül, drága Gazdám, ha már nincs számodra hasznom,
Ne hagyd, hogy éhezzek, fázzak, és kérlek, ne adj el!
Ne adj egy olyan gazdához, aki hagyja, hogy éhezzek és lassan a halálba kínoz engem,
Inkább légy irgalmas, és gyorsan, fájdalommentesen vedd el az életemet!
Hadd kérjem ezt Tőled, és kérlek,
Ne vedd tiszteletlenségnek, ha az Ő nevében teszem,
aki maga is egy istállóban született, mint én...

Ámen.
De addig is, kérlek, nagyon vigyázzatok, nehogy megfertőzzön benneteket a megvetés és a gúny. Sőt mi több: szép lassan megpróbálkozhatnátok rávenni a barátaitokat vagy legalább némelyiküket, hogy ne bántsanak többé másokat. Beszéljetek velük. Beszéljetek azokkal, akik megaláznak, sőt még azokkal is, akik bántalmaznak másokat, és azokkal is, akik mindezt boldogan végignézik. Kérlek mindkettőtöket, beszéljetek mindenkivel, aki hajlandó meghallgatni titeket. Próbáljatok szót érteni azokkal is, akik kinevetnek, kigúnyolnak és lesajnálnak. Ne hagyjátok magatokat, csak próbálkozzatok tovább újra meg újra.
Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.
Húsz éves lesz lassan már a gyermek,
Álmainak fénye veszett már,
De hiszi még, hogy új álmai lesznek,
S álmaiért újból harcba száll!
Az emberről lassan lekopik minden hazugság, így a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ.
Azt hiszem minden baj akkor kezdődött, amikor az ősember elkerített magának egy apró földdarabot és kijelentette: ez mostantól az enyém. Innentől kezdve birtoklásra vágytunk és azt akartuk, hogy uralkodhassunk valami fölött. Ezek az apró földterületek lassan-lassan hatalmas országokká nőttek, a hatalmas országok egyre több és több embert fogadtak magukba, de az az egy ember, aki az elején kijelentette, hogy ez márpedig az enyém és senki másé, mindig megmaradt olyannak amilyen egykor volt annyi különbséggel, hogy társakat gyűjtött maga köré, hogy mindenkit szemmel tarthasson. Hatalmat akart, uralni a földdarabját, majd mások földjét, végül az egész világot. Ma már nem az a fontos számára, hogy le tudja győzni az ellenfelét, vagy térdre tudja kényszeríteni a bolygót, hanem az, hogy akár tizenhárom vagy tizennégyszer is el tudja pusztítani a Földet, ha épp úgy akarja.
Láttam a holdat, a napot az égen,
láttam a könnyeket az ő szemében.
Láttam az arcát ahogyan elrohant,
lassan megértettem miért boldogtalan...
- Nem a szavakon múlik, professzor - felelte lassan - mit ér magának, ha azt mondom, hogy nem? Vagy ha azt mondom, hogy igen? Azon múlik mindig, hogy mit értünk a szavak alatt. Az utóbbi években a fogalmak összezavarodtak egészen és az ember nem mer hozzányúlni a szavakhoz, mert nem biztos benne többé, hogy tulajdonképpen mit takarnak...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló