Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Talmud
-Anya fessük ki a házat és a háztetőt!
-Minek kisfiam?
-Kékestetőn akarok nyaralni!!
Álmatlanság gyötör,
Az idegtől reszketek.
Nincs étvágyam,
Nem is eszek.
Ha szeretsz, miért nem vagy velem?
Ha szeretsz, miért szakítasz velem?
Képeid a szekrényen,
Ruháid a szekrényben.
Vidd el kérlek, vedd vissza,
Eldobni nem tudom, csak könnyeimet issza.
Nincs már erőm, rabod lettem.
De te eldobtál magadtól, feltörlő lettem.
Hiányzol, a sírás kerülget,
Veled akarok lenni,
Boldogan,
Szerelmesen,
Mint egy kisgyerek.
Az első szerelem olyan mint egy álmodás,az első szerelem olyan mint egy kézfogás,az első szerelem mégis szebb a többinél. Az első szerelem mindhalálig elkisér.
Bolyongok ebben az értelmetlen világban
Nem bízok már senkiben csak a magányban
Lelkem kiszáradt folyó nem sodor már magával
elbírni ezt nehéz kezemben egy hitetlen bibliával.
Felhőtlen volt a felhős ég
Meleg volt a kiszáradt jég
Tűz tombol ahol már nem lehet
Itt már rég senki nem segíthet...
Az ember csak arra vágyhat aminek tud a létezéséről... de ha a szellem kiszabadul a palackból, azt már visszazárni nem lehet... Ha megfertőzött a vágy, akkor az beteljesedik vagy boldogságkereső maradsz örökre!
Ha jobban belegondolunk, van egy tökéletes kiskapu a "míg a halál el nem választ" fogadalom kikerülésére. Senki nem definiálta még eddig a veszteség tárgyát, ennélfogva vakon elfogadjuk azt, hogy ha a kialakult kötődés meghal, teljességgel el is választ minket egymástól.
Az a hiány, amikor nem vagy velem semmi ahhoz az ürességhez képest, ami köztünk tátong akkor, amikor velem vagy.
Inkább a ?kisebb rosszat? választom.
A szívem olyan a földön, mint a csillagok az égben. Sokfelé van szórva, sok embernek adva. Csak a távolság miatt látszik egyik kisebbnek, másik nagyobbnak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló