Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy mosoly lehet jele az örömnek és álcája a fájdalomnak. De minden mosoly egy helyről származik, ugyanúgy ahogy minden más ami érzelem, vagy érzelemből fakad. A szív a központja ezeknek a dolgoknak és ha valaki mosolyog az a mosoly csakis az ember szívéből jöhet.
Furcsák az érzések mik keringenek bennem.
Miért kellene mindig tökéletesnek lennem?
Annyi kérdés van bennem, de válasz az nincs
Pedig az lenne számomra a legnagyobb kincs
De sajnos nincs, és ez nekem fáj
Számomra ez a legnagyobb akadály
Fájnak a szavak, miket hozzám vágtál
Mert minden betűvel, szívembe újat hasítottál
Amit te megtehetsz, azt én miért ne?
A tetteid fájnak a legjobban nekem...
Kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak
Hogy fejemben, szívemben újra rendet rakjak
Mert ami most van, az tiszta zűrzavar...
Ami állandóan újra port kavar
Nem tudom hogy amit mondok azt valóban érzem?
Ezt a mondatot folyton magamtól kérdem
Rájöttem hogy igen, de mindhiába minden
Vége, s még nagyobb zűr itt bent...
Fájdalom, Csalódás,

Szeretni, kedvelni, bírni Téged,
Annyi, mint rajongani érted.
Mely fogva tart,
Mi örökké tart.

Olyan, mint egy fuvallat,
Mely kisugároz, mint az illat.
Meg-megrohannak az emlékképek,
Elő-elővillannak, mint a klipek.

Elmúlt a nyár, fájdalom,
Tél van, hideg van, fázom.
Hajlékomat még nem zártam be,
Ajtómat még nem csaptam be.

Azon bejöhetsz, mint a huzat,
Elrepülne tőle a fájdalom-tudat.
Szemünkben könny csillogna,
A jégvilág felolvadna.

Szerettelek, szeretlek, foglak is szeretni,
Sosem fogok rólad elfeledkezni.
Mert múlt nélkül jelen és jövő sincs,
Az emlék ? ha fáj is ? a legnagyobb kincs.

Csendben ülök hajlékomban,
Gyötrődök fájdalomban.
Megbántottak nagyon mélyen,
De gondolok rád minden éjen.

Tőled egy szó sem hangzott el,
Szólok: már fordulsz is el,
Fejedet is elfordítod,
Kapcsolatot velem nem tartod.

Kezdjük újra-gondoltam.
Ám hiába, csalódtam.
Annyi sem: hűbelebalázs,
Hát elmúlt mélyen a varázs.

Gyászolok. Nem érted fájdalmamat,
Széttépted álmomat!
Szét, szét, szét,
Szét, szét!
Élet, Csalódás,
Egy pillanatra Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy unok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram, lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szívem helyében hordok.
Simogass engem sima kézzel,
s mert hangom halk, s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó, kínom, könnyem, kétkedésem,
hajszás harc és ezernyi verseny,
gyötrött dalom, sok véres versem,
féltés, gond, ájult szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.
Siralmas nekem
távol egeken
egymagamba lennem.
Kis hangya-testel
szétomló lelkem
morzsáit cipelnem.
Élet,
Megint kisírt szemmel ébredek,
csak is azért, mert szeretlek!
Szakításról szó sem eshet,
az életem, akkor érne véget!
Szakítás, Fájdalom,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Nem kell már az énekem,
Te sem kellesz énnekem.
Kisiklott az érzelmem,
Lehűlt forró szerelmem.

Szakítás, Szomorú,
Hiszem az erőt, ami bennem lakozik,
Hiszem a szerelmet, ami rám várakozik,
Hiszem a barátságot, mely a sírig is elkísér és
Hiszem a szeretetet , ami mindezeknél többet ér!
Mit nem tettem volna érted,
Szép kis szőke gyermekem!
De szerelmem bemutatni
Megtiltotta végzetem.

Az egész, mit életemben
Érted tennem lehetett,
Annyi, hogy a koporsóba
Én tevém be tetemed.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló