Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hiába süt le rám a nap.
Hiába szállok magasra.
Már nincs mi itt tartana.
Csak a magány mi mindenhol ott van.
Kérlek, lépj előre, szorosan ölelj át
És szeress, míg élek.
 
 
Nincs lehetetlen! Bármi megtörténhet.
Ne add fel a reményt. S meglásd, ami késik nem múlik.
 
A szoba melyben kettesben voltunk még nyitott ahogy volt, és ha örökké várt rád, hogy visszatérj...
 
Van remény, igen! De hol? Én nem látom,
Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom,
Mint ha állnék, várnék, egy-helyben járnék,
S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék.
 
Mikor minden reményed tovaszáll,
akkor csak nézz fel az égre,
s látni fogsz engem a messzeségben.
Hozom a reményed ne felejtsd el
minden úgy lesz mint régen.
 
Az égre írj, ha minden összetört...
 
Voltaképpen egyszerű a magyarázat, szükségünk volt a reményre, kerestük ahol lehetett, akár illúziókban is; feltéve, ha elég ígéretesnek mutatkoznak.
 
Hiába küzdöttem, a remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság...
 
Lehet, észre sem veszed, hogy aki tétlenül melletted ül, halálosan sóvárog egyetlen ölelésedért és bármit megtenne egyetlen csókodért...
 
Ha kigyúlnak az esti fények, kigyúlnak a vágyak. Csillagfényes éjszakákon, én is téged várlak. Tudom jól, hogy minden mindhiába, de oly jól esik várni. Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló