Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az egyik remélt, a másik kétségbeesett; mindegyikük önként vállalta sorsát, s méltán teljesedett be rajtuk.
 
 
Egyik reggel egy rózsacsokorral állított be hozzá. Közölte, hogy otthagyja az egyetemet, és belevág a saját üzletébe. Azután megkérte a kezét. Ő pedig igent mondott, pedig a csodálaton és a cinkosságon kívül mást nem érzett iránta. De azt gondolta, hogy az idő és az együttélés majd meghozza a szerelmet is. Különben is ez a fiú volt az egyetlen, aki megértette és ösztönözte: úgy érezte, hogy ha elszalasztja ezt a lehetőséget, talán soha többé nem talál olyan embert, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.
 
Hiányzol bár nem tudom ki vagy, és merre jársz egyszerűen csak érzem, te ott a messzeségben ugyanúgy rám vársz.
 
A sötétben tapogatózom a kapcsolót keresve, attól félek a konnektor lett felszerelve helyette.
 
Sohasem tudhatod, hogy kit szánt neked a Sors,
és hogy ki az, akinek rendeltettél.
S ez a személy akkor bukkan föl,
amikor nem is gondolnád.
/Senna Hikari Kaien/
 
Tudom, hogy itt vagy valahol közel,

s csak azt várom már, hogy mikor jössz el?!

Itt vagy a dalban, mely szívem tépi szét,

s a fuvallatban, mely hangom viszi feléd!

Felugrok, s rohanok a nagy világban,

nem tudom merre visz majd a lábam...

Ott járok, hol még sosem jártam,

az érzelmek kusza labirintusában.

Futok, rohanok, nem látva a célt,

majd földre rogyok, úgy érzem, nincs remény,

s mikor könnyekbe borít a mély csüggedés,

felnézek, s látom, hogy TE ott jössz felém!!!
 
Fáj, hogy nem tudok neked segíteni, viszont a reményt soha ne add fel. Vannak olyan szerencsés emberek, akiknek részük lehet a csodákban. Én sajnos nem ebbe a kategóriába tartozom, viszont te igen!
 
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
 
S az öreg fák segítenek,
Tanítanak élni, s a hitet,
Tanítanak büszkeségre,
S hogy SOHA ne alkudj meg.

S ím közös erővel erdőtenger zöldell,
Új hajtások a gyógyuló hantokon,
Az igazság életre kel,
S a remény újra indul begyógyult szárnyakon.
 
A nap, melyet oly erősen vársz, hirtelen fog eljönni, mint reggel az első napsugár.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló