Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az ember nem annyit ér amennyit az arca, mert a szív és a lélek hiányzik róla.
 
 
Nyugszik a nap, egyre szebb a táj
Érzem kezd elmúlni ami fájt.
Látok a felhőktől, kitisztult az ég,
Már csak te kellesz ide mellém.
Lassan előbújnak a csillagok
Te jó ég, nézd ott egy, h ragyog!
Mosoly ül arcomra, térjünk hát nyugovóra
Had álmodjak tovább, míg reggelt nem üt az óra.
 
..hogy az legyél ami lenni akarsz! Nincsen korlátozva az idő,
bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz vagy maradhatsz a régi..
nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem, te tele leszel jóval.. remélem, látsz majd olyanokat amin ledöbbensz..remélem érzel olyat,
amit addig még sosem éreztél..remélem, találkozol emberekkel,
akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz
amire majd büszke lehetsz! De ha mégsem, remélem lesz erőd...hogy újra elkezd.
 
Minden ember hibázhat és hibázik is. Hibáink következtében vesztjük el biztosnak tűnő munkahelyünket, hűséges barátainkat, mindig mellettünk álló családtagjainkat és odaadó szerelmünket. Ha megbántanak minket, s csalódunk, épp úgy toljuk el magunktól azt, aki fájdalmat okozott, mint ahogy minket tolnak el maguktól azok, akiktől elvettük a boldogságot. Az ember ösztönösen fél az újabb csalódástól, s nem látja be azt, hogy míg attól tart, hogy újra csalódik, mennyi lehetséges boldog percet dob el, mikor nem ad új esélyt. De helyes e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt a boldogságnak?! Igen, mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz és csak annyit tudunk majd mondani „Pedig kettőnknek járt volna még egy esély!”
 
Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve, hogy mire jő a reggel minden valóra, válik.

 
Mit ér a szó, ha nem kimondható,
Az érzés mely bennem él, s remél
Szívem lüktet még, érzem van remény.
Szerelmes szívem érted él,
Kérlek mond; szeretsz még!
 
Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra.
 
De akkor is remélek egyre, hogyha még újra éj jön s újra éj az éjre, átfázom, átvirrasztom álmodozva.
 
Minden lehetőség a szíve alatt hordja a reményt.
 
Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló