Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Vannak lányok kik a pénzért élnek
nem érdekli mi történik a jövőben
nincs tapasztalata a szerelemben
üresség látszik a szívében
menőzik volt egy 18éves palija
...végül kiderült hogy ilyen egy szajha..
régen volt már december 13
akkoriban volt egy igen szép párom
mondott valamit hogy szeret
elhittem neki csak hallgattam a mesédet
január közepén megszakadt a kapcsolat
...baszki nem hibáztam csak az igazat mondtam
te csak a menőségre mentél
hallom egy kis csitri lettél
teszed magad hogy volt egy palid
hidd el sose találod meg az igazid
pénzre hallgatsz nem a szívedre
éjszakákat sírhatsz át megkopott lelkedre
Nincs üzenet, nincs levél,
tudom már, hogy ennyit ér.
Ennyit ér a szerelem,
belehalni gyötrelem.
Szeretni már nem lehet,
mert gonoszságból született.
Az az érzésem,
visszasírnám szerelmem.
Ki egykor szeretett, de gonosz voltam,
így hát elengedett.
Szerettem őt nagyon,
és a szívem mélyén ott van a fájdalom.
Merre jár, hol lehet,
ki egykor szeretett.
Most ugyanez az én bajom,
de szeretni már nem fogom.
Messze jár, más az élete,
más szemébe nézek én is bele.
Egy könny csordul végig arcomon,
hogy nem lesz enyém jól tudom.
Az élet megy tovább. De én megálltam. Csak állok egy helyben, és minden olyan gyorsnak tűnik. Elakadtam azon a ponton amikor még szép volt az életem. A világ mosolya most torznak és gonosznak tűnik.
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
Gyermekként mennyit álmodtunk..barátokkal vígan futkározva, merészen alkotva, teljes napokat bandázva..nem szabott határt semmi gondolatainknak..képesek voltunk dolgokat megálmodni,bátran nekiállni,igaz ezek gyakran álmok maradtak de mi akkor sem törtünk le, hiszen az egész csak a játékokról szólt..
Rossz voltam, s Te azt mondtad jó vagyok!
Csúf, de Te gyönyörűnek találtál!
Végighallgattad mindig amit mondtam,
halandóból így lettem halhatatlan!
Tudom milyen érzés egy jelentéktelen, depressziós embernek lenni. Hogy úgy érzed, te már sosem leszel egész, egy selejt vagy. És lehet gyúgyul a seb, ami úgy fáj, de sosem fog teljesen eltűnni. Mindig ott lesz a heg, ami néha felszakad, és nagyon vérzik, és újra és újra eszedbe jut, honnan szerezted. És akkor jön valaki, aki a barátod, és mellette el tudod felejteni, legalább is addig, amig vele vagy hogy mi volt régen...de mikor a barátság már a számára nem barátság lesz, akkor egy új sebet ejt benned, és még a régit is felszakítja. És ilyenkor nem tudsz mit tenni. Csak leülsz, és végiggondolod, hogy van értelme van élni?
Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló