Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.
Talmud
És a Szeretetnek nincsenek szabályai. Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket –de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az Ő döntése számít.
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.
Az életünk..nem más mint egy szép szóló..hogy mivel játszák,meddig játszák nem rajtunk áll,mi csak hangszerek vagyunk.Minden a szerzőn és a zenészen áll,aki egy és ugyanaz.Lehetsz pergős mely lassacskán megnyugszik,de lehetsz nyugodt mely a végére befejezésképp pörög fel kicsit.Az élet már csak ilyen..de a végszónál minden kiderül..hogy azok kik végighallgatták felállnak s végig tapsolják a kivonulást,megdicsérvén az alkotást vagy ülve maradnak és közömbös arcot vágnak..
Hidd el hiányzik!Minden egyes nap,minden egyes percben hiányoznak kik már nem lehetnek köztünk. De emlékezz és megleled őket.A rosszat felejsd, a jót jegyezd meg,erősen.Az emlékek kopnak ugyan, de a jeles pillanatok megmaradnak.Elvehetnek tőled bármit, csak az emlékeidet nem!
‎Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Csak ne úgy váljunk felnőtté, hogy szép lassan magunkba zárkózunk, mert vannak dolgok amikről beszélni kell, a sok majdnem mély társalgásból már nem áll közel az ember az elhidegüléshez.
Most, hogy a kapunak támaszkodva nézem, amint kedves lovam az almafa alatt legel, és szellő simogatja az arcomat, úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, és nem történt volna semmi... Pedig minden megváltozott. Örökre.
Élet,
Nincs üzenet, nincs levél,
tudom már, hogy ennyit ér.
Ennyit ér a szerelem,
belehalni gyötrelem.
Szeretni már nem lehet,
mert gonoszságból született.
Az az érzésem,
visszasírnám szerelmem.
Ki egykor szeretett, de gonosz voltam,
így hát elengedett.
Szerettem őt nagyon,
és a szívem mélyén ott van a fájdalom.
Merre jár, hol lehet,
ki egykor szeretett.
Most ugyanez az én bajom,
de szeretni már nem fogom.
Messze jár, más az élete,
más szemébe nézek én is bele.
Egy könny csordul végig arcomon,
hogy nem lesz enyém jól tudom.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló