Tudom

Kiemelt kategóriák

» Anyák napja

» Család

» Gyerek

» Szeretet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Tudom

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Ha tudom, hogy nincs Isten, éppen úgy meg tudok élni vele, mintha tudom azt, hogy van. De ha tudom is meg nem is, hogy van és tudom is meg nem is, hogy nincs: akkor sem élni, sem meghalni nem lehet úgy, ahogyan kell.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Egyszer átváltoztatta, amikor sokkal fiatalabb volt, sokkal rajongóbb, amikor bármire hajlandó volt azért, hogy őt boldoggá tegye. Ám még egyszer nem lesz rá hajlandó. Mindketten túlságosan messzire elmentek ahhoz, hogy megpróbálják visszazökkenteni a dolgokat a régi kerékvágásba. [...] Nem tudom. Néha megkönnyebbülten, és tisztában vagyok vele, hogy helyesen cselekedtem. A vége felé szinte alig szóltunk egymáshoz, egyszerűen nem volt miről beszélnünk, és már nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, amikor megnevettettük egymást. Én bementem a városba és nehezteltem rá, amiért megpróbált olyasmivé formálni, ami nem vagyok, ő pedig lejött ide és gyűlölt engem, amiért nem az a nő vagyok, akit ő akar. [...] Aztán öt perccel később rémült vagyok. Nem tudom elhinni, [...] hogy senki sincs, aki kiálljon értem, közbenjárjon az érdekemben, vagy segítsen, amikor túl nehézre fordulnak a dolgok...

Akkortájt olyan álmodozva jártam: nem is tudom, hogyan kerültem arra, csak a jó útról valahogy leszálltam.

Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.

A filozófusoktól és a rendőröktől kérdezem, hogy ki vagyok én, ha elvesztem az összes iratomat és sehogy sem tudom magam igazolni?

Már tudom, mit kell tenni, meg kell tanulnom elengedni, ha ő el akar menni. Szeretem, ezért megteszem.

Nem félek a haláltól...
Mert ő vár rám, kit tiszta szívből szeretek,
Az én apám, ki tudom, s érzem, hogy szeretett.

Apu, hol vagy? Már hazavárlak,
Olyan régen beszéltünk...
Olyan rég kérdezted meg hogy vagyok,
Milyen volt a napom...
Gyere haza, különben megöl a bánat.
Borzalom,amit a hiány művel,
Nem tudom megfogalmazni sem tíz, sem millió betűvel..

Nem tehetek róla, hogy ennyire beloptad magad a szívembe...nem tudom, hogy sikerülhetett ez pont neked, de már ott maradsz, amíg csak élek.

Ha kigyúlnak az esti fények, kigyúlnak a vágyak. Csillagfényes éjszakákon, én is téged várlak. Tudom jól, hogy minden mindhiába, de oly jól esik várni. Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló