Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mily boldog az, ki feddhetetlen. A világ is feledi, ki elfeledte már. Ez a makulátlan elme örök ragyogása! Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra.
A csillagok ragyogása volt két szemében, Nap tündöklésénél szebb volt mosolya! Elindult egy lélek, Tovább szállt, Távolra tőlünk,mely nagyon fáj!!!
Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki szemében miattad könny ragyog, hidd el ez a valaki én vagyok.
Egy csók nem nagy eset, második már veszélyesebb, harmadiknál a szemed ragyog, a negyedik után a tiéd vagyok!
Más ölel, más fogja kezedet,
Más nézi ragyogását csillogó szemednek!
Másnak adtad az egész lelkedet,
Pedig én még mindig szeretlek!

Te voltál a mindenem, s elhagytál,
Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj!
Fáj, s ez sohasem múlik el,
Várni fogok rád, mert várni kell!

Ha eljön utolsó órám,
S utolsó percem, és meghalok,
Akkor is te leszel az kit mindig szerettem,
S szeretni is fogok!
Boldogan elfutnék veled én egy sűrű vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.
Mikor a nap felragyog az égen,
én már tudom, hogy nekem végem.
Annyi kín és bánat nyomja lelkem,
hogy az utolsó kenyerem is már leszeltem.
Utolsó kortyot fogyasztom az életből,
s nekem elegem lett már mindebből!
Talán egy új, jobb sors vár rám,
talán a boldogságot is megtalálnám.
Talán új utakra léphetnék,
és talán végre boldogan élhetnék.
Ennyi volna csupán mit az élettől kérek, hogy mit hoz a jövő?
Nem tudom, de nem is félek!
Ég veled, elf-leányzó! Felragyogott a te csillagod. De ne szomorkodj, kedves! Ne sírj! Az Erdőmester is megmondta, még ott a Komor Erdőben, hogy nem kell gyászolnunk azokat, akik betöltötték küldetésüket. Én teljesítettem az enyémet.
...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.
A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló