Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Néha a szemétdomb fölött is felragyog a szivárvány.
A barátság olyan mint a csillagok.
Sok van belőlük,de csak egy ragyog a legjobban!
Fent ragyognak a csillagok,
Olyan rossz, hogy Te ott, én itt vagyok.
Gondolatom messzire visz,
a hegyeken is túl,
Oda, ahol már a boldogság az úr.
Nézd fenn az égen, hogy ragyognak a csillagok, Hullanak könnyeim tudod, hogy fáj nagyon Ha itt lennél kérdeznéd mi bajom, Csak annyit mondanék hiányzol nagyon!!
Fekszek a fűben,csak az eget kémlelem.Nézem a rengeteg csillagot és ők visszanéznek rám..az egyik fényesebben ragyog mint a másik..időnként mintha pislognának egyet-egyet. Vajon honnan figyelnek?Vajon figyelnek-e?Abban a percben ott a fűben..szívem minden porcikájával azt kívánom, bárcsak látnának, bárcsak elmondhatnám hogy szeretem őket,szeretem a nagyszüleimet...hogy megmutassam mivé lettem,hogy elújságoljam mekkorát nőttem. Fáj hogy nem lehetnek már itt velem,fáj hogy nem tudom,látnak-e minket...
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Ha még egyszer láthatnálak, megbánnék mindent amivel megbántottalak.
Szeretnélek megölelni és a füledbe súgni, hogy szeretlek,
de ezt a vágyamat már csak a halál után tehetem meg.
Szerető nagymamám csak annyit kérek,
foglalj egy helyet magad mellett.
Ha majd évek múlva találkozunk,
újra együtt imádkozunk.
Mióta elmentél a hitem elhagyott,
és azóta egyedül vagyok.
Mikor rád gondolok, egy kis láng ragyog,
és rám mosolyog.
Álmomban sokszor láttalak boldogan, remélem én is boldogan fogok távozni e silány világból.
De nem fogok félni mert oda megyek ahol te leszel,
és én is veled maradok örökre.
Bár ugyanaz az égbolt van fölöttünk és ugyanazok a csillagok ragyognak ránk,
De mégis úgy érzem, hogy az a 60 km ami köztünk van, egy fényév távolság...
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
"Ha nagyon fáj a szíved takard el egy mosollyal ne lássa senki bánatod,
jön majd boldog idő s a múlt megkopik, a boldogság újra felragyog !
Ne hagyd ,hogy a tegnap mérgezze lelkedet ,gondolj arra ki téged tiszta szívből szeret!"

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló